11 éves Bálint fiam a napokban megkapta élete első, vágyva vágyott Converse cipőjét. Rendkívül büszkén jött hazafelé a 42-es csónakban, mindenkinek megmutatta, esténként törölgette, simogatta, becézgette.
Mígnem, ma megtörtént a tragédia.
A bal cipő belső bokarészén elhelyezett Converse felirat focizás közben, egy Bence részéről megesett becsúszás következtében elmosódott. Mert arról azért megfeledkezett a drága újcipős, hogy nem ebben kellene futballozni.
No, jön fel az udvarról zokogva, fuldokolva, én mindjárt elképzeltem, hogy nyílt törése van, netán erősen vérző fejseb, belső sérülés…
Aztán felér, látom, nem sántít, nem vérzik, nem fogja sehol, csak bömböl.
-MI VAN??? – szóltam rá erélyesebben, mivel többszöri halkabb kérdésre nem válaszolt.
– A Bence… a Benceeee…. megáááughogthtaaaa… fociztunk.. éééésh bbehecsuhuszotthhh, éhss mohhosta fhelihirahaaat…
– Megrúgott? Hol?
– A cipőmet!!! Elmosódott a felirat…! A Bence miatt, az új cipőm…
Nos, további félóra-óra telt el, mire már nem sírt, és arról is meg tudtam győzni, hogy valójában nem Bence tehet az egészről. Előkereste a cipő blokkját, mondván, visszaviszi, cseréljék ki – aztán, amikor felvilágosítottam arról, hogy ilyesmi miatt nem cserélnek, újabb könnyzápor következett. Végül piros alkoholos filccel javított valamit a feliraton, ez határozottan hozzájárult lelki nyugalma helyrebillenéséhez, meg aztán az, hogy befenyítettem: legközelebb valami olcsó kínai vacakot kap, amiatt nem csinál ekkora hisztit. Na ez, meg az agonizálás órájában összeállított csokis-túrós muffin hatott.
A recept a következő:
Fél kg túró
2 tojás
6 dkg vaj
15 dkg cukor
1 citrom leve, reszelt héja
3 dkg búzadara
1 cs csokis pudingpor
1 cs sütőpor
A vajat, a cukrot és a tojásokat jól kikevertem, belecsavartam a citrom levét, belereszeltem a héját; a masszát a túróhoz öntöttem, és ezt is igyekeztem a lehető legjobban egyneműsíteni. A többi hozzávalót is beleraktam, majd az egész keveréket elosztottam a két 6-os szilikon muffinformába.
170 fokos sütőben sült kb. 35 percet.
Nagyjából 15 perc alatt tűnt el ez egész.
(Eredetileg ebben a formában készítettem.)
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Szegény gyerekeink addig nem jönnek rá, hogy semmit nem ér egy márkanév, míg nem tapasztalják… Nemsokára nálunk is beüt ez az időszak, attól félek… eddig még megúsztuk az örökölt cuccokkal.De a süti legalább tutimárkás: made by ANYA!
Hogy én mennyire jól ismerem ezt dolgot, bőgőstől, cipőstől…
Azt hittem, sikerül ebből kimaradnunk, de hát nem… A nagyobbik lányomat most már sikerült rávennem, hogy egy O’Neill cipő árán inkább vegyünk két pár noname jót,de Bálint még nem tart itt.Igazából, én is emlékszem erre a kis hülye önmagamra…