Elfelejtettem.
Milyen anya vagyok én, elfelejtettem némely gyermekem első szavát.
Az legendaként kering a családban, hogy első megnyilatkozásom apuék kártyapartiját követően történt, amikor is nagy bölcsen annyit mondtam, hogy “ulti-passz”.
Zsófira emlékszem, talán, mert nem volt olyan régen, és mert sokáig idézgettük. A UB40 “Girl I Wanna Make You Sweat” című számát hallgattuk a kocsiban, és az első sor Ala-la-la-la-long, ala-la-la-la-lo-long-li-long-long-long után az énekessel együtt kiabálta be, hogy “kammon!”… (come on!)
Bence ma kérdezett rá éppen, hogy “nekem mi volt az első szavam?” Ööö… várjál csak, mi is… “Nem írtad fel?” Háát, felírtam, csak nem emlékszem, hova…
Nórinak azt hiszem, a “ninni” volt, amivel az innivalóját kérte, Bálintnak meg… hm…
Vannak dolgok, amiről azt gondolja az ember, hogy azt aztán soha nem felejti el. Hát de, elfelejti.
Úgyhogy, kedves kisgyerekes anyukák, írjatok mindent! Az agyunk szita, persze, kell is, hogy az legyen, hisz’ megőrülnénk a rengeteg információtól, fájdalmas élménytől; de hát sajnos a pozitívak is törlődnek egy idő után.
Elkezdtem kutatgatni emlékeim bugyraiban, közben ezt a kacsamájast is összeállítottam, ám hiába, Bence első szava nem jutott eszembe. Az viszont beugrott, hogy egyévesen úgy nevezett engem: anyacica.
A májas receptjét ide vésem, nehogy azt is elfelejtesem. (Mentem, ami menthető…)
Tehát:
sült kacsamáj (nem volt túl sok, egy nagyobb darab, és több kisebb)
1 fej hagyma
4 főtt tojás
2-3 ek tejföl
2 tk mustár
só, bors, petrezselyem
5 dkg vaj
A hagymát felkarikázom és megsütöm.
Az összes hozzávalót aprítógépbe teszem, és 1-2 perc alatt összeturmixolom.
Most, hogy így nézem, ez talán menne fejből is.
Nálatok mi volt az első szó?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
szia!az unokaöcsém első szava a traktor volt 🙂 na igen rémesen egyszerű kimondani nem? 🙂
Szia! Nálunk (csaknem 30 éve) Ádám első szava “majok” volt, vagyis markoló, amint Angyal unokaöccsének a traktor. Dávid első szava a “nem” volt (utána az “ededúúúj” (egyedül), ami későbbi életében nem nyomott bélyeget rá, dacos nem volt, egyszerűen csak erőteljesen, és korán önálló. (Ő 29 éves.) Fanninak (24) első szava nem volt, 2 éves kora után egy szép napon elkezdett egész mondatokban, helyesen ragozva, selypítés nélkül beszélni (kivéve: r=l). Ráadásul kihagyta az első szám 3. személyt, rögtön egyes szám első személyben beszélt. És bizony, akárhogyan gyötröm az agyam, Áron (20) első szavaira nem emlékszem. A családi videó tanúsága szerint másfél éves korában még nem szólt egy szót sem. A többi sűrű homály. Emma unokám nyáron lesz egyéves, várom már, nála ez hogyan lesz, és biztatom majd az édesanyját, hogy jegyezze… Köszi a kérdésfelvetést, jó volt visszaemlékezni (már amire sikerült…)
Azt hittem , én vagyok olyan “rossz”anya, hogy elfelejtem…Nekem is van egy füzetem, abba sokminden fel van írva, de azt meg évente egyszer veszem elő-jól el van rejtve-el ne vesszen:)Arra azért nagyon emlékszem, hogy Zsófi lányom következetesen Josinak hívta magát-érdekes módon a nagyon nehezen kimondható, németes vezetéknevet kristálytisztán ejtette…A középső kislányom beszélt először-de csak arra emlékszem, hohy “ana” voltam neki…A kisfiam “egyenszót” alkotott, ezzel mindent elért: az enni-innivaló és a cumi mind hamma-hamma volt:))Értitek, bele a szájába:)))Szóval ki kell nyitnom a füzetecském, meg elő a videókazettákkal:)))Bárcsak akkor lett volna internet-biztosan írtam volna róluk egy blogot, de jó lenne most!!!!!
Igen, ha már akkor lett volna blogom, most simán válaszolnék a gyerekeim ilyen irányú keresztkérdéseire. De így… abban bízo, a nagymamák talán jobban megjegyezték.
Jó az a traktor:))) Elinor, ezeket felírtad anno, vagy csak így fejből?