Nem tudom magamban tartani, próbáltam, de az elmúlt héten annyira rajongó lettem, hogy ennek muszáj itt is nyomot hagynia.
A tortilláról van szó.
Bár korábban ettem egyszer-kétszer, és el is határoztam, hogy majd otthon is kipróbálom, egy kudarcélmény eltántorított. Méregdrágán vettem tésztát hozzá az Intersparban, aztán csendesen sírdogálva dobáltam a kukába, mert ahányszor ránéztem, törött. Vendégeket vártunk, őket szerettem volna megkínálni valamivel, ami nem megszokott – hát, ez akkor nem jött össze. A tészta házilagos sütéséről meg valaki lebeszélt, mondván, bonyolult, nem érdemes nekiállni.
Aztán már megint Fűszeres Eszternél láttam meg a megoldást: ott a tészta receptje, és nem is bonyolult!
Az Eszter által megadott mennyiségeken nekem ugyan változtatnom kellett, aminek lehet az a szubjektív oka, hogy más méretű bögrét használtam. A lényeg, hogy élesztő nélküli kenyértésztát készítettem (3 dl víz, fél dl olívaolaj, só, bors), és addig adtam hozzá a lisztet (nagyjából fele kukorica-, fele teljes kiőrlésű tönkölyliszt), amíg szépen nem gömbölyödött a kenyérsütőben a massza.
Még két fontos tanulság a tésztával kapcsolatban:
1. A hűtőben való pihentetés a lelke. Amit félóra múltán még nehezen lehetett nyújtani, azzal másnap már semmi gond nem volt.
2. A folyamatos lisztezés a nyújtás során elengedhetetlen. Persze, erre rájön mindenki magától…
További aranyszabály, hogy logisztikailag kicsit komolyabb szervezést igényel, mint mondjuk egy palacsinta. Azért ugyanis, hogy ne törjön, izibe’ le kell kenni szósszal, megtölteni, feltekerni, de ehhez oda kell készítenünk szépen sorba mindazt, amit bele kívánunk tenni. Tehát, a már elkészített szószt (az enyém: tejföl, joghurt, két gerezd összenyomott fokhagyma, 1 tk szójaszósz, 1 tk szarvasgombás olívaolaj, 1 tk mustár, a felnőttekébe plusz chili), a zöldségeket (madársaláta, rucola, julienne-re gyalult cékla, répa, szintén gyalult káposzta, fejes saláta, endívia – ami csak van), valami húsneműt (legutóbb minifasírtokat rejtettem bele), sajtot (camembert-t, parmezánt, fetát). Egyébiránt pontosan emiatt lettem tortilla-fan, mert nincs más étel, ami ennyi zöldséget, illetve más egészséges hozzávalót tartalmazhat, és ízlik enyéimnek.
S mivel van bekevert tészta a hűtöben, reggel nem tart tovább az elkészítése, mint egy unalmas szendvicsé. Ha betöltöttem és feltekertem, ketté vágom, zsírpapírba csavarom (folpack-ellenes vagyok), majd csinos kis papírzacskóba teszem, fejenként a két felet. Ezt nem szokták hazahozni.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Csatlakozom a klubhoz 🙂 én is megcsináltam Eszter tortilláját (nekem is változtatni kellett kicsit a mennyiségeken), nagyon finom lett és a gyerekeim is nagyon szerették, kétszer vittek magukkal a múlt héten ilyen uzsonnát.Nekem az volt a tapasztalatom, hogy meg lehet sütni többet is előre, csak jól le kell fedni azt, ami megmaradt és tekerés előtt pár pillanatra be kell tenni a mikróba, hogy langyos legyen, úgy nem törik.Nagy sikere volt a salátás-halkrémes változatnak is nálunk.
Köszi, megpróbálom majd így is.És igen, a halkrémes nálunk is nagyon ízlett!!
Szió! Tegnap én is elkészítettem. Már olvastam Eszternél is, de tegnap a Te lapodat böngésztem, és úgy gondoltam, hogy a rántott pulykamell – vasárnapi maradék – legfinomabb újragondolása, ha tortillába tekerem. Amíg a tészta pihent, megfőtt 3 tojás, felvágtam egy szép fej hagymát, újhagyma szárral, tejföllel és mascarpone-val mártást turmixoltam, és a retek levelét jól megmosva, összetépve elkészült minden belevaló. Persze, az elsőt túlsütöttem, nem megégettem, csak kiszáradt, így törött. A többi már szuper lett. A család köszöni a tippet, és a finom vacsorát. Puszi, Böbe
Szia Böbe! Örülök, hogy bevált, és igen jól hangzik a töltelék!