Bloggertársak, Olvasók!
Újabb, nem teljesen öncélú közvélemény-kutatást végzek, ehhez kérném a segítségeteket, véleményeteket.
“Vitaindító” iratom a következő:
Akinek gyereke van, tudja, hogy egyszer eljön az idő, amikor az segíteni szeretne a konyhában. Vagy, talán nem is jó szó rá a segítés; főzni akar. Több gyerek esetén akár egyszerre az összes.
A szülő ekkor dilemmába kerül: ha az utód közreműködik, az ebédfőzésre fordított idő jelentősen megnő, továbbá helyhiány léphet fel a konyhában, ami fokozza a balesetveszélyt. Ha viszont elvágja útját ezen ifjúkori gasztronómiai kalandoknak, igaz, hogy pikk-pakk kész az étel, ám évek múltán, ha könyörög, se nagyon fog segíteni senki a krumplipucolásban. És sok közös kaland megvalósulásának nem ad esélyt.
Tehát bármennyire is nehéz eleinte, valamit muszáj engednünk. A kisebbek sokszor attól boldogok, ha kapnak egy külön edényt, mellé egy kis ezt-azt: vizet, lisztet, sót, valamiféle fűszert, amiket szépen összeöntözhetnek, kevergethetnek, kiegészíthetnek bármivel. Amíg mi dolgozunk az ebéddel, ők is „megfőzik” a magukét.
Aztán, sütemény sütésénél például keverhetik a tojásokat a cukorral, méricskélhetik a hozzávalókat, kivajazhatják a tepsit, elmosogathatnak néhány evőeszközt, műanyag edényeket, bármit, ami rájuk nézve nem veszélyes. Nos, még nagyobb gyereknél már a tényleges munkafolyamatok elsajátítása a cél; most például, míg e sorokat írom, fél szememet 11 éves Bálint fiamon tartom, aki néhány nappal ezelőtt sajátította el a sülő palacsinta forgatásának feldobós módját. Tudományára annyira büszke, hogy azóta komoly nyomást gyakorol rám, hogy minden nap készüljön palacsinta. Az általam bekevert tésztát már teljesen egyedül megsüti, az én dolgom csupán a felügyelet, beavatkoznom vészhelyzet esetén kell.
Egyelőre eddig. Kérdésem pedig: ti hogyan főztök együtt gyermeke(i)tekkel? Mindig van hozzá türelmetek? Szívesen veszitek a “segítséget”, vagy inkább csak úgy összeszorított fogakkal? Vannak jól bevát trükkök, amivel segít is, és nem is akadályoz?
“Vitaindító” iratom a következő:
Akinek gyereke van, tudja, hogy egyszer eljön az idő, amikor az segíteni szeretne a konyhában. Vagy, talán nem is jó szó rá a segítés; főzni akar. Több gyerek esetén akár egyszerre az összes.
A szülő ekkor dilemmába kerül: ha az utód közreműködik, az ebédfőzésre fordított idő jelentősen megnő, továbbá helyhiány léphet fel a konyhában, ami fokozza a balesetveszélyt. Ha viszont elvágja útját ezen ifjúkori gasztronómiai kalandoknak, igaz, hogy pikk-pakk kész az étel, ám évek múltán, ha könyörög, se nagyon fog segíteni senki a krumplipucolásban. És sok közös kaland megvalósulásának nem ad esélyt.
Tehát bármennyire is nehéz eleinte, valamit muszáj engednünk. A kisebbek sokszor attól boldogok, ha kapnak egy külön edényt, mellé egy kis ezt-azt: vizet, lisztet, sót, valamiféle fűszert, amiket szépen összeöntözhetnek, kevergethetnek, kiegészíthetnek bármivel. Amíg mi dolgozunk az ebéddel, ők is „megfőzik” a magukét.
Aztán, sütemény sütésénél például keverhetik a tojásokat a cukorral, méricskélhetik a hozzávalókat, kivajazhatják a tepsit, elmosogathatnak néhány evőeszközt, műanyag edényeket, bármit, ami rájuk nézve nem veszélyes. Nos, még nagyobb gyereknél már a tényleges munkafolyamatok elsajátítása a cél; most például, míg e sorokat írom, fél szememet 11 éves Bálint fiamon tartom, aki néhány nappal ezelőtt sajátította el a sülő palacsinta forgatásának feldobós módját. Tudományára annyira büszke, hogy azóta komoly nyomást gyakorol rám, hogy minden nap készüljön palacsinta. Az általam bekevert tésztát már teljesen egyedül megsüti, az én dolgom csupán a felügyelet, beavatkoznom vészhelyzet esetén kell.
Egyelőre eddig. Kérdésem pedig: ti hogyan főztök együtt gyermeke(i)tekkel? Mindig van hozzá türelmetek? Szívesen veszitek a “segítséget”, vagy inkább csak úgy összeszorított fogakkal? Vannak jól bevát trükkök, amivel segít is, és nem is akadályoz?
Minden megoldás érdekel, az eredményt pedig összegzem és közzéteszem!
Hasonló bejegyzések:
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)