Mivel főállású anyaként délelőttönként itthon lopom a napot, bele-belenézek a Viasat 3-on futó Miért éppen Alaszka?, eredetileg Northern Exposure című, még gyemekkoromból ismert és szeretett filmsorozatba. Persze, biztos ezért van, hogy az állam havonta 25 ezer forintot fizet a munkámért, úgyis tudják, hogy csak tévézem, meg ilyesmi.
Szóval, a “Tavaszi láz” című epizódban azt taglalták, az olvadás milyen hatással van, elsősorban a fehér emberekre: gyakorlatilag megőrülnek. Van, akin akut kleptománia lesz úrrá – az illető például ellopta Fleischman doktor rádióját. A károsult (aki, mint tudjuk, new-yorki nagymenőből, kényszerből lett az Isten háta mögötti alaszkai kisváros orvosa) panaszkodott is a már nyugdjas sheriffnek, aki lebeszélte róla, hogy ügyet csináljon a dologból, mondván, pár nap, jön a rianás, utána megint mindenki normális lesz.
“- Maurice, valaki azért lopta el a rádiómat, mert kitört a tavaszi láz?
– Igen. Tavaly hajszárítókat loptak.”
És itt jött Ed, az éleseszű indián:
“- Az egyik évben hajszárítók… A következőben rádiók… Lehet valami összefüggés a kettő között…”
Nálunk megőrülni nem szokás, de határozottan érezni, hogy jön a tavasz. Persze, ezt már a naptár is eléggé meggyőzően alátámasztja, mivel ha ránézünk, látjuk, hogy március van. Ismerőseim körében nem kevesen panaszkodnak aluszékonyságra, kóros fáradtságra, ami megintcsak annak a jele, hogy ideje feltölteni újra a vitaminkészleteket.
Ezzel a sok sületlenséggel nem valami vitamindús ételt próbálok elővezetni, csupán azt magyarázom, miért is vagyok lusta. Odáig süllyedtem, hogy a múlt héten külső forrásból szerveztem ebédet az iskolai menzát bojkottáló felsős gyerekeimnek, mivel egyszerűen nem voltam képes délelőtti dolgaim sorába beilleszteni az ebédfőzést.
Miközben
tegnap a Zelena-féle szakácskönyvből másoltam a heti menüt, megakadt a szemem a gersli-levesen. És eszembe jutott, hogy nemrég olvastam is a receptjét
Fűszeres Eszternél. Így hát ma egy jó sűrű levessel rukkoltam elő, egyetek, egyetek, engem pedig hagyjatok… csak még egy kicsit, kicsit békén…
Bár Eszter kicsit más zöldségeket szerepeltetett receptjében, abból dolgoztam, ami volt itthon.
Hozzávalók:
1 fej hagyma
2 szál répa
fél zellergumó kis kockákra vágva
egy kis fej karfiol rózsáira szedve
2 gerezd fokhagyma
füstölt hús, ízlés szerint
3 marék hántolt árpa, avagy gersli
só, bors
borsikafű, petrezselyem, lestyán
Az apróra vágott hagymát kevés libazsíron megdinsztelem, majd rádobom a felkarikázott répát, a kockára aprított zellergumót, a karfiolt, a kis csíkokra vágott füstölt húst (combot vettem), a gerslit, a fokhagymát, felöntöm jócskán vízzel, és miután felforrt, lassú tűzön főzöm nagyjából egy órán át. Ízesítem, fűszerezem, és amikor minden szépen megfőtt, elzárom alatta a gázt. Minél többet áll, annál finomabb.
Ja igen, én még tejfölt is teszek bele. De én majdnem mindenbe.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Hahaha, pontosan emlékszem erre az epizódra, annak idején ki nem hagytam volna egyetlen epizódot se :-DHm, még az életben nem ettem gerslit… Lehet, el kéne kezdenem?
Hm, a füstölt husit natúrral kiváltva nálunk is menő lehet, köszönöm :-)Az édesanyák tavaszi fáradtságáról csupán annyit, nem tudom, nálunk mintha hónapok óta tavasz lenne már … vagy csak én vagyok állandóan álomkóros.
Viki, érdemes kipróbálni! Én sem olyan régen kezdtem, amikor sóletet készítettem, akkor vettem először. Garffyka, mivel egészen ritka alkalom, hogy nyugodtan, a kétszemélyes ágyunkban szabályszerű létszámban aludjunk végig eg éjszakát, igazából én sem tudom, fáradt vagyok-e, vagy ez a normális állapot.