Nem is akármilyenben.
A keszthelyi Helikon Kastélymúzeum könyvtárában.
Fűszeres Esztertől vettem az ötletet, aki nemrég a Néprajzi Múzeumban üldögélt három órát könyvek fölött; hát én meg itt lakom a nagy Festetics-gyűjteményhez közel! Nosza, hívtam is az igazgatót, dr. Czoma Lászlót, adna-e kutatási engedélyt, és adott.
Az időmet kissé szűkre szabtam. A kedves könyvtároshölgyek elém hordtak mindjárt hat szakácskönyvet az 1800-as évekből, én is levettem a polcról egy-két érdekességet; aztán két órát töltöttem el az egyik kötet tartalomjegyzékével – vagyis, majdnem. És jönnöm kellett. Hogy egy kissé mélyebbre is hatolhassak legalább ebben az egy könyvben, holnap is visszamegyek.
S hogy mi tartott ily sokáig?
Mindjárt kiderül, ha végigolvassuk a címlapot, amit most ide másolok abszolúte hűen az eredetihez.
Eddig a címlap. Ezután következik a tartalomjegyzék, amelyből kiderül, hogy közel ezer étel receptjét, illetve tartósítási- és egyéb konyhatechnikai eljárás leírását tartalmazza a kötet.
Csak levesből van több mint száz, három kategóriába foglalva: A) “A’ tehén-hús Levesek” B) “Bőjti levesek” C) “Beteg leves”.
Hadd tegyek közzé itt most egyet a böjti levesek közül.
“Hecspets-leves borral.
Ha 12 személyre valót akarsz készíteni, végy egy fél font hecspetset; tedd azt egy 3 messzelyes fazékba, adj czimetet ‘s czitrom-hajat hozzá és főzd, míg csak egészen puhává nem lész, akkor nyomd keresztűl egy fáin szitán – adj hozzá czúkrot, és még egyszer két ittze borba forrald-fel, és tálald-ki pirított zsemlyére.”
És ha tudjuk, mi is az a hecspets, már egészen fantázia-bizergáló ez a recept.
Nos, tudjuk?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Szerintem a hecspets csipkebogyó.Sziszi
Talált, süllyedt!
Hú, micsoda élmény… Gondolom, hogy feltöltődtél!
Igazából, épp hogy csak belekezdtem, aztán már jönnöm is kellett. De megyek holnap is!
De rég nem jártam könyvtárban! De imádtam a régi könyvek illatát!!Kiváncsian várom a folytatásod.
Fantasztikus élmény lehetett!Én is voltam ebben a könyvtérba egyszer, olyan gyönyörű, és hangulata is olyan megkapó, nekem azóta az a kastélykönyvtárak etalonja. Bárcsak én is belepillanthattam volna egy-két könyvbe 🙂
Hát komolyan megdöbbentő!!! Micsoda ismeret és alapanyag-bőség volt 170 évvel ezelőtt… És még azt hisszük, hogy tudunk valamit…