Nemrég kaptam e-mailben a következő kis szösszenetet. A részlet egy háziasszonyknak szánt, “Háztartástan” című kézikönyvből származik, amelyet 1955-ben adtak ki. A nyelvezetéből ítélve valami rossz fordításnak gondoltam, bár a tartalom… nem tudom. Ki-ki ítélje meg maga.
“Készítse el a vacsorát időben. Már reggel tervezze meg, vagy akár előző este, hogy a férjét finom vacsora fogadja, amikor hazaér a munkából. Így adja tudtára, hogy gondolt rá, amíg ő dolgozott és gondját viseli a szükségleteinek. A férfiak többsége éhes, amikor megérkezik a munkahelyéről, és a kedvenc ételének elkészítésével kielégíti a meleg fogadtatás iránti vágyát. Készüljön fel a fogadására. Pihenjen 15 perccel az érkezése előtt, így Ön friss és üde lesz, amikor megérkezik. Igazítsa meg a sminkjét, tegyen szalagot a hajába és nézzen ki frissen. Az Ön férje sok időt töltött a munkahelyén fáradt emberek között. Legyen érdekes és vidám. A munkanapja unalmas volt és szüksége van egy kis szórakozásra, és az Ön egyik kötelessége, hogy ezt biztosítsa. Csökkentse a zajt. Amikor a férje hazajön a munkából kapcsolja ki a háztartási berendezéseket és mondja meg a gyerekeknek, hogy ők is csendesedjenek el. Legyen boldog, hogy láthatja őt. Melegen mosolyogjon rá és mutassa ki őszinte vágyát, hogy teljesítse a kívánságait. Hallgassa meg, amit mondani akar, és még ha Önnek is sok mondanivalója van számára, ne tegye azt közvetlenül a hazaérkezését követően. Először ő beszéljen, biztosan fontosabb dolgok kavarognak a fejében Önnél. Ne zavarja. Ne panaszkodjon, ha a férje későn érkezik haza, vagy ha este el akar menni vacsorázni Ön nélkül. Vita helyett, próbálja meg megérteni, mekkora nyomás alatt van a munkája miatt. Amikor otthon van, biztos pihenni és ellazulni szeretne. És végezetül, ne tegyen fel szükségtelen kérdéseket és ne gyanakodjon az ítélőképességében vagy feddhetetlenségében. Ne felejtse el, hogy ő a ház ura, és mint olyan, mindig keresztülviszi a saját akaratát becsületesen és igazságosan.
És jegyezze meg, a jó asszony tudja, hol a helye.”
Nos, mit gondoltok?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Hú, mindent rosszul csinálok…
Szerintem azért a férjnek is erőfeszítéseket kellene tennie, hiszen az asszonyka egész nap “unatkozott”, sekélyes “butaságokat” gondolt ki és csak akkor ragyogott fel a napja, amikor “fáradt” férje végre hazaért, akire egész nap gondolt, miközben a hamutartót ürítette ki utána, összeszedte a dzsuvás zoknijait és felvarrta a nadrágja gombját, miközben a kedvenc sárgarépafőzelékét főzte, amire személy szerint rá se bír nézni… Nem beszélve szegény gyerekekről, akik vigyázban ülnek a kanapén, mert a papi hazajött. Esetleg társasjátékozhatna is velük…Nem mondom, hogy lomposnak és nyúzottnak kell lennie az asszonynak, de azért azt utálom, amikor az nők kizárólagos felelősségét hangsúlyozzák az ilyen szövegek. Egyébként még a mai női újságok is többnyire ilyen hülye tanácsokkal vannak tele, csak burkoltabban fogalmaznak.
A mai világban már komikusnak hat az ilyen szöveg. A nők sokkal több terhet viselnek el, mint a férfiak, nem csak ez a feladatuk. Ez elavult dolog. Megboldogult apukám még a 40-es években bejáratos volt katona-tiszt családokhoz. Az ottani asszonyok, minden este frissen dauerolva, csipkés pongyolában vártákvacsorára a családfőt. Természetesena gyerekek sem lehettek jelen, a ne-velőnő foglalkozott velük.
Nekem legjobban talán a férj megérkezése előtt 15 perccel való pihenés tetszett. Ja, meg a gyerekek lehalkítása.
Megvan: A stepfordi feleségek – erre emlékeztet…
Gondolkodtam, hogy írjak-e, de bele vágok.Szerintem, nem ezen múlik a dolog a házasságban. De jó lenne minden nap örömmel fogadni a férjet haza.(persze, ha a feleség nem dolgozik szintén 9 órát és együtt érnek haza..)De fontos, hogy a férj elismerje a feleség otthon végzett munkáját és szeressék egymást,ne csak együtt éljenek.
Szerintem a legérdekesebb ebben az egészben az, hogy mennyit változott a világ mindössze ötven év alatt!-a feleség is dolgozik-vannak gondolatai :-)-a férj már nem kiskirály, hanem társ-a gyereket nem lehet elcsendesíteni :-)-mindenki örül a meleg vacsorásnak, de nem dől össze a világ ha nincs.
Éva, ne gondolkodj annyit, csak írj…:)Mondjuk, nekem azért az fura ebben az egészben, hogy 1955-ben, a háború után 10 évvel, az épülő szocializmusban a nők nem dolgoztak volna…?Ezért egy kicsit kamunak tűnik. Másrészt biztosan volt olyan réteg, ahol az asszony otthon volt.
Ez nem lehetett az 50-es évek Mo-árajellemző. A nőknek kötelező voltmunkába állni. Anyukám éjjel-nappaldolgozott, ünnepeken és vasárnapokonsem volt szabad. Plusz társadalmimunka, oktatás, brigád, szakszerve-zet. Apukám hozzászokott a jó koszthoz, így minden nap főzni kellett. Volt olyan nap, hogy nem találkoztak, nem tudtak egymássalbeszélni. Akkor még nem volt telefon-juk, így papíron leveleztek egymással. A cikkben szereplő élet-forma, a háború előtti nagypolgáricsaládokra volt jellemző.
Szerintem is, inkább… Vagy nem is magyarországi – a pongyola szövegből ítélve. Elsőnek nekem az ugrott be, hogy valami amerikai cikk rossz fordítása.
Nekem is nagyon amerikainak tűnik. Az 50-es évek nőideálja Mo-n a sztahanovista, pártkádernő volt. Az ilyen tetszett a férfiaknak is. Nem az volt a fontos, hogy jól főzzön, csinos is legyen, hanem, hogy ismerje Lenin elvtárs tanításait.Hét végén pedig falura járjon agitálni.i
Elképesztő, komolyan…
Nemrég láttam a “Kis Kata házassága Büntett c.” filmet. Főhősnője egy szövőlány.Ebben a filmben mutatják be a Rákosi -éra nőideálját. Ebben az időben az ellátás is rossz volt. Húst hetente egyszer lehetett kapni. Órákig álltak sorba a hentes előtt az emberek.Büntették a fekete vágást is. Az ételek elkészítésére különbözőpót szereket használtak. Hallottam műmézesről és élesztőből készült pástétomról is. A közétkeztetést propagálták.
Hát műméz az most is van… Csak igaziak mondják.Élesztőből pástétom? Biztos jókat lehetett tőle böfögni.Ja , meg a krumpliból készített marcipán, azt hiszem, az is abból a korból származik.
Sziasztok, kb 15 éve láttam valahol a szöveget. Nem neten. Régi könyvben olvastam, és nem ilyen szocialista nyelvezettel. Talán Tutsek Anna szakácskönyve lehetett -kezdő házisszonyok számra írta, nem emlékszem pontosan a címére, most neten utánanézve talán “Katóka szakácskönyve” lehet a címe. Így kiemelve a szövegkörnyezetből elég fura hatása van. Aztán az egész könyvet végigolvasva az ember máshogy értékeli ezt, mert maga a könyv tetszett -úgy emlékszem-, voltak benne hasznos -mára már elfelejtett- dolgok. Sajnos nincs nálam a könyv, újból kiadták, de ha valakinek megvan megnézhetné, hogy tényleg ott lehet-e megtalálni az idézett szöveget…Egyébként ha ott található, akkor a XIX.sz végén, vagy a XX. sz elején íródott… Üdv, Rozi
folyt.Azaz 100 éve… És igen, az 1950-60-as években sem volt már túl életszerű ez a tanács az akkori tizenévesek számára, merthogy nekik szánták… R
Szia Rozi!Köszönöm, engem nagyon érdekelne. Márcsak azért is, mert mindenhol csak ezt a pár bekezdésnyi szöveget találtam (mármint a neten), nem többet – és ez gyanús. Potosan azért, amit mondasz: egy darab szöveget kiemeltek valahonnan. De honnan? Megpróbálom megkeresni.
Szia Maimoni, Remélem sikerül megtalálni. Úgy emlékszem a könyv elején lévő fejezetekben háztartási tanácsok -mosás, bevásárlás. szépségápolás stb.- mellett volt ez a szöveg, a könyv későbbi fejezeteiben pedig receptek voltak. üdv, Rozi
a szöveg eredete eléggé kérdéses,de poénnak jóaki tud angolul, annak két link:http://en.wikipedia.org/wiki/Good_Wife%27s_Guidehttp://www.snopes.com/language/document/goodwife.asp
Ó, köszi, hát igencsak úgy tűnik, hogy akkor ez az eredete!