Na, most aztán nem érheti szó a ház elejét! Ím, tudok én mást is, nemcsak szilvalekváros sütit ezerféleképp.
Ezt a milfeig nevű csodát Fahéj és Fetánál találtam. Hasonlít a krémesre, csak épp több tésztalap van benne, ennélfogva könnyebben ehető.
Egyszerű elkészíteni, és ugyanúgy, mint a tiramisunak, ennek is jót tesz egy éjszaka a hűtőszekrényben: a krém összebarátkozik a tésztalapokkal, és teljesen határozott szeletek vághatóak már ekkor. A fotón még friss állapotban látható a süti, ezért is olyan “lágyak” a körvonalai.
A recepten (főként) mennyiségi módosításokat hajtottam végre, hogy hat (na jó, öt…:((..ah, rettentő diéta!) embert is túléljen, és maradjon belőle másnapra.
Hozzávalók:
1 cs. leveles tészta (az enyém 40 dkg-s volt, és épp elégnek bizonyult)
6,5 dl tej
1,5 dl tejszín
4 tojássárga+1 egész tojás
vanília – vagy vaníliás cukor
10 evőkanál cukor
8 evőkanál kukoricakeményítő
A tetejére:
2 dl tejszín habbá verve (ízlés szerinti porcukorral)
tésztalap darabkák
A leveles tésztát 3 db A4-es méretű lappá nyújtom, egyenként, 220 fokos sütőben 8-9 perc alatt megsütöm. Hűlni hagyom.
Elkészítem a krémet: a tejet a tejszínnel együtt egy erre alkalmas (leginkább tejforraló) lábosban felteszem melegedni. A tojásokat összekeverem a cukorral, majd a keményítőt is hozzáadom. Öntözöm hozzá a melegedő tejből, majd, amikor már a cukor feloldódott, és a tej is meleg, a lábosba öntöm a tojásos mixet, hozzáadom a vaníliát, és így már együtt keverem szorgalmasan az alakuló krémet. A keverést nem is hagyom abba, és azt sem engedem, hogy felforrjon: ebben az esetben kicsapódik a tojássárgája, és a krémünk “ikrás” lesz. Tehát, forrponthoz közeledve a massza egyre sűrűbb, olyan sűrűnek kell lennie, hogy ne folyjon majd le a tésztalapról.
Igen, a lapok: időközben kihűlnek, és jó kemények lesznek. Így aztán, egy tál fölött a felpúposodott részeket benyomkodom, és gyűjtök egy csomó törmeléket. Ez megy majd a tetejére.
Eddig hagyom hűlni a pudingot, majd szépen megkenem a lapokat: első lap, puding, rá a második, puding, rá a harmadik, erre már csak vékony réteg puding marad (eredetileg ide már nem is kellett volna, de úgy gondoltam nem árthat). Félórára hűtőbe teszem a sütit.
Aztán felverem a tejszínhabot, rákenem a milfeig tetejére, és megszórom a tésztatörmelékkel. Ez utóbbit még nyerhetünk a szélek levágásakor is.
Namost, ez lehet, hogy bonyolultnak tűnik így, úgyhogy leírom egyszerűen: vajastészatalapok közé tölts vaníliapudingot. Tegyél tejszínhabot a tetejére…
Frissen se’ kutya. De másnap…!!!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Nos ez eredetileg nem görög süti. Én sem tudtam,hogy honnan ered, mígnem Ági,aki főz felhomályosított,hogy a francia millefeuille lehet az eredetije. Némi kereség a guglival és tényleg.Egyébként örülök,hogy ízlett!
Ó,köszi… Akkor már javítom is…