Narancsos édesköményleves túrógombóckákkal

Tegnap szép édesköményt vettem kedvenc zöldségesemnél, itthon pedig a kosárban szomorkodott lassan egy hete egy kiló narancs. És beugrott. A narancs, és az édeskömény ánizsos íze együtt fantasztikus lehet!

Keresgéltem a neten, és találtam narancsos-édesköményes salátákat különböző verziókban. Szimpatikus volt mindegyik, de én levest szerettem volna; mivel nem találtam, összeállítottam egyet “séróból”.

Hozzávalók:

1 édeskömény

1 nagyobb répa

4 alma

1 kiló narancs

barnacukor

fahéj

1 tojássárgája

1 kis doboz tejföl

A gombóchoz:

25 deka túró

1 tojás

4 ek búzadara

1 csipet só

2 ek porcukor

Az édesköményt, a répát, az almát megtisztítom, feldarabolom, és nagyjából egy liter vízben puhára főzöm. Időközben kifacsarom a narancsokat, mehet a lébe a gyümölcshús is, csak a fehér részek maradjanak ki, attól keserű lesz. A narancslét a leveshez öntöm, és amíg felforr, összekeverem a gombóc tésztáját a hozzávalókból.

Amikor ez megvan, botmixerrel pürésítem a levest, ízesítem cukorral, fahéjjal, majd – mivel az én túróm nagyon lágy, inkább krém volt – két kiskanál segítségével beleszaggatom a levesbe a túrós masszát. (Normál túróból egyszerűen csak aranyos kis gombócokat formálunk vizes kézzel.)

Nagyon lassú tűzön hagyom kb. 10 percig, hogy a dara megduzzadjon, és a gombócok, vagy ezúttal galuskák megfőjenek. Ha készen vannak, kihalászom őket a levesből, mert azt még legírozni kell. Bár e művelet szabály szerint tejszínnel és tojássárgájával történik, ezúttal tejfölt kevertem össze tojássárgával, kis vízzel higítottam, beleöntöttem a levesbe, gyorsan elkevertem. Legírozás után már nem szabad forralni, mert a tojássárga kicsapódik, “ikrás” lesz a leves, viszont a forrpont közelébe el kell jutnunk, hogy érvényesüljön a sűrítő hatás. Figyelünk tehát, és minden érzékünket élesre állítjuk a siker érdekében.

A végén visszateszem a gombócokat a levesbe, innen tálalom majd az egészet melegen.