Saját vajunk



Ötven forint alatt van a tej felvásárlási ára ma Magyarországon.

Sokan már negyven forintért is megválnának árujuktól, csak vigyék. Közben a boltokban 170-250 forint között árulják a szeperát, ami híg, a tejszíntől “megszabadított” tej.

“Az ágazat attól szenved leginkább, hogy az olcsó, külföldi tej- és tejtermékek a multik révén elárasztják Magyarországot. Máshol nagyobb a támogatás, illetve a fejlettebb országok saját feleslegüket vezetik le nálunk, olyan termékekkel, melyekre jobb áron nincs kereslet. Hazánk tej- és tejtermék-behozatala jelenleg meghaladja a harminc százalékot” – írta nemrég az Origo.

Mit tehet a termelő, ha életben akar maradni? Egyik verzió, hogy közvetlenül értékesíti a tejet, tejterméket. Fáradságos munka ez, lassan alakul a piac, adják szájról szájra a telefonszámot a kuncsaftok, de így legalább nem a megalázó 50 Ft alatti áron kel el a holmi.

Én 140-ért veszem literjét. Kétliteres tejesedényben tárolom a hűtőben másnapig, és akkor leszedem róla a tejszínt. A négy literről nagyjából 1,5 decit merek le, amit vagy felhasználok sütibe, vagy habbá verek, vagy vajat készítek belőle (vagyis jócskán túlverem a tejszínt, amíg a zsír ki nem válik belőle, majd szűrőbe öntöm, és kinyomkodom belőle a maradék folyadékot) . Nem lesz túl nagy mennyiség, úgy egy tojásnyi, de mégis élmény: van saját vajunk!

A festmény: Munkácsy Mihály: Vajköpülés

A fotó innen származik.

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Tovább a blogra »