Mit olvastam 2008-ban?

Kaptam egy körkérdést is a napokban Limarától: ez arra irányult, milyen könyveket olvastam 2008-ban, pontosabban nevezzek meg közülük ötöt.

Játékszabály:
1. Írd le öt könyv címét azok közül, amit 2008-ban olvastál!
2. Nevezz meg öt embert, és értesítsd őket!
3. Linkelj vissza erre az oldalra.

Viszonylag sűrűn járok könyvtárba, valamiért tavaly rengeteg Agatha Christie-t olvastam, sok-sok Rejtő Jenőt, aztán Jamie Oliver szakácskönyveket, meg ami a kezembe akadt. Jelen válogatás az itthoni állományomból származik, érdekes, hogy valamennyi könyv szerzője magyar.

1. Fahidi Éva: Anima Rerum – A Dolgok Lelke
Varázslatos könyv ez; Holocaust-történet, de nem úgy, ahogy várnánk. Családregény, korrajz, rengeteg empátiával, finom humorral – bár ez ebben a kontextusban furán hangzik -, amelynek egyik eseménye a Soá. Most, hogy lapozgatom, úgy vagyok vele, bizony, újra el kellene olvasni…

2. Kóbor Tamás: Budapest
Kóbor Tamás Budapest írója, a kávéházak írója – akkor “ismerkedtem meg” vele, amikor évekkel ezelőtt beleszerelmesedtem az egykori kávéházi kultúrába, annak történetébe, ámblokk a kávéházakba.
“Abban az időben kezdett írni, mikor nagyvárossá cseperedett a siheder Budapest, s amikor a budapestiek bizonyos kellemes, naiv szívdobogással mentek végig az aszfalton, egy magyar világváros szenzációjával, de a régi istenek is elmentek, végleg elröpültek a városból. Újak jöttek a helyükbe, azt hiszem, a hazugság istenei” – írta méltatásában Kosztolányi Dezső.
Kóbor Tamás 1901-ben írta a “Budapest”-et, amely egy szerelmi történet, nem kapott túl jó kritikát, de mégis közvetít valami olyasmit, ami miatt igenis érdemes elolvasnunk.

3. Ephraim Kishon: A tengeribeteg bálna
Ha este csak úgy olvasnék valamit elalvás előtt, ezt a könyvet veszem elő. Húszadszor is tudok nevetni az író és felesége olaszországi kalandjain, sájci tapasztalatain, amerikai benyomásain… Kishon útikönyvként aposztrofálja, bár azt is elmondja róla, hogy ez “… a szerző utolsó ilyen tárgyú munkája, mivel ha elolvassák, egyetlen valamirevaló ország sem ad neki többé vízumot…”

4. Bächer Iván: Vándorbab
Örök kedvencem, bár egyszer igazán megjártam Vele… (Az esetet itt olvashatod.)
Történetekbe ágyazott receptek, olyan humorral és szókinccsel, amilyen jó lenne, ha nekem is lenne majd egyszer.

5. Sinkó Ervin: Egy regény regénye (Moszkvai naplójegyzetek 1935-1937)
Amikor Sinkó Ervin megírta élete főművét, az 1918-19-es magyar forradalom történetét, s Optimisták címen szerette volna kiad(at)ni a harmincas évek derekán, labirintusszerű útvesztőbe kerül; valaki aztán azt tanácsolja neki, menjen a Szovjetunióba, ha valahol, hát ott aztán kiadják a regényt. Az író éveken át bolyong 1200 oldalas kéziratával egyik hivatalból a másikba, s lesz gazdagabb – tapasztalatokkal… Elképesztő történet, elképesztő párhuzamokkal.

Továbbgurítanám a lasztit Beck Zsúnak, Latsiának, Mammának, Gabah-nak és Maxnak.

Update: megkérdezném Szilvit is, ha van kedve beszállni a játékba…

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)