Juhtúrós puliszka

Vannak alapanyagok, amelyek sokak számára kézenfekvőek, mások viszont életükben hozzájuk sem nyúlnak. Én így nem vettem tudomást sokáig a kukoricadaráról (lánykori nevén polenta).

Pedig aztán, amint utánanéztem, minden más kalászos gabona részleges vagy teljes kiváltására alkalmas, gluténmentes, lisztérzékenyek is fogyaszthatják. Az őrlemény a kukorica héj és közvetlen héj alatti, találkozás élettanilag legkedvezőbben hasznosítható részeiből áll. Magas élelmirost-tartalma miatt ajánlják a rosthiányos táplálkozás következményeként kialakuló betegségek megelőzésére, gyógyítására. Hamar a telítettség érzését adja, de az alacsony szintű hőkezelés miatt kisebb az emészthetőségi foka, mint a feltárt pelyheknek. Készítenek belőle puliszkát, málét, prószát, lepényt… Én most Kicsi Vú juhtúrós puliszka receptjét alkalmaztam, méghozzá nagy sikerrel. Az étel kinézetre hasonlít a sztrapacskára, persze az íze más, viszont időben is mindössze fél órányi elfoglaltság.

Hozzávalók:

1 liter víz

35 dkg kukoricadara

só

20 dkg szalonna (nekem zsírszalonna volt csak itthon) – ehhez löttyintésnyi tej

juhtúró ízlés szerint (Kicsi Vú 30 dkg-t ír)

tejföl

A kukoricadarát felfőztem a sós vízben, hagytam, hogy jól megdagadjon, közben kevergettem, majd elzártam a gázt. Ez nagyon gyorsan megvolt.

Felvágtam a zsírszalonnát apró darabokra, és egy serpenyőben jól kiolvasztottam. Amikor már eléggé kisült, kis tejet öntöttem rá, pár pilanatra fedezékbe vonultam; barnára, töpörtyűsre pirítottam a szalonnát.

Ezután elővettem egy jó nagy mázas cseréptálat, kis zsírt öntöttem az aljára, és egy kanállal beleszaggattam a puliszkát. rámorzsoltam a juhtúrót, amennyi volt itthon, megöntöztem tejföllel, rászórtam a tepertőt, meg a zsírból is csepegtettem rá. Betoltam a sütőbe, 210 fokra állítottam a hőfokot, és 25 percre magára hagytam.

Igen jó, főleg, ha azt is nézzük, alig van vele tennivaló…