Vannak alapanyagok, amelyek sokak számára kézenfekvőek, mások viszont életükben hozzájuk sem nyúlnak. Én így nem vettem tudomást sokáig a kukoricadaráról (lánykori nevén polenta).
Pedig aztán, amint utánanéztem, minden más kalászos gabona részleges vagy teljes kiváltására alkalmas, gluténmentes, lisztérzékenyek is fogyaszthatják. Az őrlemény a kukorica héj és közvetlen héj alatti, találkozás élettanilag legkedvezőbben hasznosítható részeiből áll. Magas élelmirost-tartalma miatt ajánlják a rosthiányos táplálkozás következményeként kialakuló betegségek megelőzésére, gyógyítására. Hamar a telítettség érzését adja, de az alacsony szintű hőkezelés miatt kisebb az emészthetőségi foka, mint a feltárt pelyheknek. Készítenek belőle puliszkát, málét, prószát, lepényt… Én most Kicsi Vú juhtúrós puliszka receptjét alkalmaztam, méghozzá nagy sikerrel. Az étel kinézetre hasonlít a sztrapacskára, persze az íze más, viszont időben is mindössze fél órányi elfoglaltság.
Hozzávalók:
1 liter víz
35 dkg kukoricadara
só
20 dkg szalonna (nekem zsírszalonna volt csak itthon) – ehhez löttyintésnyi tej
juhtúró ízlés szerint (Kicsi Vú 30 dkg-t ír)
tejföl
A kukoricadarát felfőztem a sós vízben, hagytam, hogy jól megdagadjon, közben kevergettem, majd elzártam a gázt. Ez nagyon gyorsan megvolt.
Felvágtam a zsírszalonnát apró darabokra, és egy serpenyőben jól kiolvasztottam. Amikor már eléggé kisült, kis tejet öntöttem rá, pár pilanatra fedezékbe vonultam; barnára, töpörtyűsre pirítottam a szalonnát.
Ezután elővettem egy jó nagy mázas cseréptálat, kis zsírt öntöttem az aljára, és egy kanállal beleszaggattam a puliszkát. rámorzsoltam a juhtúrót, amennyi volt itthon, megöntöztem tejföllel, rászórtam a tepertőt, meg a zsírból is csepegtettem rá. Betoltam a sütőbe, 210 fokra állítottam a hőfokot, és 25 percre magára hagytam.
Igen jó, főleg, ha azt is nézzük, alig van vele tennivaló…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Ígéretes-gusztusos!30 deka kissé soknak tűnik, legalábbis én keverem felefele arányban tehéntúróval.Megcsinálom, fini lesz.
Én sem tettem rá 30 dkg-t, 10 volt itthon… Tejföllel pótoltam.
Dorkától találtam ide hozzád a lázas bejegyzésre, ami nagyon tetszett. :o) Az izzóhoz közel tartott lázmérő megvolt? Én azt alkalmaztam. ;o)És most meg kell jegyezzem, most elszégyelltem magam. :o)Évek óta emlegetem szegény nagypapám juhtúrós puliszkáját, hogy milyen finom volt, kellene készíteni.Bár akkor a sajtosat jobban szerettem. Ez még egyszerűbb, mert vaslábosban készítette (a pereme kifele szélesedett) és a kész puliszkába sajtot kevert, aztán miután beledermedt az edénybe kiborította és cérnával vágta kockákra. Ahogy elváltak a kockák a sajt nyúlt közöttük. Mmm!Ő amúgy 2/3 kukoricadara, 1/3 kukoricaliszt keverékből készítette a puliszkát.
Hát, Altair, a villanykörtés megoldás nem játszott nálam. Pedig mennyivel egyszerűbb, mint a teába dugdosni a lázmérőt…:))))))Ez a sajtos puliszka pedig irtó jól hangzik. Ki fogom próbálni.
Örülök, hogy ízlett!:) És jó, hogy eszembe juttattad, már én is rég csináltam, pedig nagyon szeretem!