Újévi egytál

Van az úgy, hogy amikor az ember elkezd főzni, még nem igazán tudja, mi lesz a végeredmény.
Én is csak a lencsében voltam biztos. Na nem mintha babonás lennék – távol áll ez tőlem. De ahogy – Bölcs Salamon mondása szerint – minden dolognak rendelt ideje van a Nap alatt, ideje van az ételeknek is. A lencséé most érkezett el.
Azt mondják, gyakrabban kellene asztalunkra kerülnie: nagyon gazdag különféle tápanyagokban, könnyen emészthető, a szója után az egyik legbőségesebb növényi fehérjeforrásunk. Rengeteg A-vitaminban van benne, ami a szemnek jó, magas a B1-vitamin és a fólsav-tartalma. Régen gyógynövényként is használták: a pürésített lencsét ecettel keverve alkalmazták golyva, és különböző bőrbetegségek esetén.
Laktató, lélekmelengető egytálételre vágytam, amiből lehet annyit főzni, hogy ne csak Szilveszterkor, de még az újév első napján is jóllakhassunk belőle vendégeinkkel együtt. Kuktában akartam készíteni, hogy ne kelljen mellette ácsorogni; valószínűleg tudatalattimban már ekkor körvonalazódott, hogy sóletszerű képződmény lesz ez, mint ahogy létezik is ilyen, s ki gondolná, lencsesólet a neve.
A lencsét este beáztattam. Nem lett volna erre feltétlenül szükség, lévén, hogy a kuktában a sima főzési idő alatt megpuhult volna. De biztosra mentem.
Reggel tehát elővettem a „gyorsfőző edényt”, kevés olajon lepirítottam benne egy fej apróra vágott vöröshagymát. Két szál felkarikázott sárgarépát adtam hozzá, majd rádobtam a leszűrt, leöblített lencsét, egy kisebb bögre hántolt árpát, a felkockázott füstölt húst (fehérpecsenyét vettem), az ötcentis darabokra vágott két szál parasztkolbászt, négy-öt gerezd fokhagymát, két evőkanál mustárt. Felöntöttem vízzel, úgy, hogy ne csak ellepje az eddigieket, hanem még vagy öt centi víz legyen felette. Két teáskanál sót tettem bele, meghintettem pirospaprikával, majd a sógorom kedvéért megszórtam a következő zöldfűszerekkel: borsikafű, lestyán, morzsolt medvehagyma.
Lezártam a kuktát; nagy lángon vártam, hogy sisteregni kezdjen, majd a legkisebbre tettem, és ott is hagytam két órán át. Aztán elzártam a gázt.
Amikor levettem a fedőt, fantasztikus illatok törtek elő az edényből; a lencse, a fokhagyma, a füstölt hús és a mustár egyezségében olyan étel született, amely méltó volt az óév búcsúzatására, az újév köszöntésére.

Ez is megvolt hát.

(Eredetileg a Klubhálón.)

(A fotó innen származik.)