Legfontosabb konyhai eszközeink II.

A botmixer akkor válik igazán nélkülözhetetlen tárggyá a konyhában, amikor a kisbaba először kaphat gyümölcsöt, főzeléket. Az ifjú anyuka fantáziája szárnyal ilyenkor, milyen zöldéget-gyümölcsöt főzzön össze, turmixoljon le, és bármit is tesz bele, a jótkony egyneműsítés révén a bébi jóízűen cuppantja be a reá kiszabott adagot. Eleinte csak krumpli-répa. Aztán krumpli-sütőtök-répa. Aztán krumpli-alma-sütőtök-répa-csirkemáj… Aztán jön még a spenót, csirkemell, spagetti, rizs, karfiol, brokkoli, bolognai szósz…

Amit csak felfedez anyuka.

Persze a botmixert ezzel párhuzamosan, illetve később, a főzelékkészítés idejének elévülésével használhatjuk krémlevesek gyártásához, tejes turmix italok készítéséhez. Felhasználási területe gyakorlatilag a turmixgépével azonos, csak éppen egyszerűbb: nem kell átöntözni például a forró holmit – beleeresztjük a fejet az edénybe, és már nyomhatjuk is a gombot.

Ha többészes a gépünk, és még aprító is tartozik hozzá, akkor jó dolgunk van – vághatunk vele hagymát, zöldségeket, darálhatunk diót, mákot… Az én Braun aprítós botmixeremnek még habverője is van, de ebben óriásit csalódtam: tojásfehérje habot nem bír felverni, a sűrűbb folyadékokban sem tud elfordulni. Bosszantó.

A botmixer után a leggyakrabban emlegetett eszköz a digitális konyhai mérleg. Részemről ezzel úgy jártam, hogy tavaly vettem egyet a Vaterán. Két hétig tökéletesen működött, még a hőmérsékletet is mutatta; azóta viszont csak sinus-hangot hajlandó adni, sípol eszeveszetten, ha néha próbaképpen bekapcsolom, egészen addig, amíg ki nem veszem belőle az elemet. Egyszer elvittem Éva barátnőmhöz, az ő férje villanyszerelő, gondoltam, talán tud valamit kezdeni ezzel a szerkezettel. Csakhogy a mérleg náluk kifogástalanul működött. Hazahoztam, és másnapig még itthon is jó volt. Aztán azóta megint nem. Úgyhogy, megtanultam szemre mérni. És olyan nagyokat nem tévedhetek, mert általában jól sikerülnek a süteményeim. A mérleget meg majd odaadom Évának…

Negyedik helyen szerepel a vastag falú, mély serpenyő fedővel. Nálam is szinte napi használatban van, sokoldalú, jól kihasználható edény.

Rögtön utána az öntöttvas lábas következik, amelynek sok jó tulajdonsága van: erős, rendkívül tartós, nem túl drága, és egészen szép formájú példányokat lehet kapni. Időtálló darabok, régi korokban is számos használati eszközt és főzésre szolgáló edényt készítettek öntöttvasból.
Ami miatt azonban az öntöttvas edények (lábasok, fazekak, bográcsok, üstök, stb.) még a mai kor számára is értéket jelentenek, az azon tulajdonsága, hogy a legjobb ízű ételek ezekben az edényekben főzhetők, egyenletesen vezetik a hőt, nem ég le benne az étel, illetve sokáig megőrzik annak melegét.

Nagyon szeretjük a kenyérsütő gépet. Nálam napi használatban van, noha nem abban sülnek a kenyerek, kalácsok, viszont a dagasztást, kelesztést nyugodtan rábízhatom.
A kenyérsütőkkel kapcsolatban az az általános tapasztalat – amennyire utána bírtam nézni -, hogy ennél a szerkezetnél egyáltalán nem garancia a nevesebb márka a jobb minőségre. Sok panaszt hallottam komoly, drága gépekre, míg például az én lidlis Bifinettem kifogástalan, már második éve. Azt hiszem, a kenyérsütőre is áll az a bölcsesség, ami a többi konyhai gépre: a pulton tartsd, ne a szekrényben – általában ami oda kerül, ritkán jön elő. Minél magasabb polcra rakod, annál ritkábban. Rengeteg kiváló kenyérrecept lelhető fel az intereneten, illetve különböző szakácskönyvekben, még ha nincs is kenyérsütőnk, igazából akkor sem nagy mutatvány a házi pékáru előállítása.

“A kínai főzőedények, konyhai eszközök egyszerűek, tartósak, ugyanakkor olcsók, könnyen pótolhatók. Legfontosabb edény a wok (kínaiul hu vagy huo, kantoni tájszólásban uok; innen ered az angol wok, amely ma már általánosan használt nemzetközi jövevényszó). A wok olyan, mint egy gömbölyű fenekű, mély serpenyő, de a mi bográcsunknál vékonyabb falú, laposabb és szélesebb szájú. Általában két füle van, készül manapság alumíniumból, rozsdamentes acélból, de mint nálunk a palacsintasütő, vasból az igazi, ami lehet kovácsoltvas vagy öntöttvas is. Ha egyszer megkapta fekete patináját, nem ragad többé, nem rozsdásodik. Nem szabad súrolóporral felkarcolni,csak mosogatószeres vízzel leöblíteni.
Mindig jó, ha sütés vagy pirítás előtt felhevítjük a wokot, csak azután adagoljuk bele az olajat. Így végképp nem ragad hozzá az étel; azt mondják a kínaiak: „forró wok, meleg olaj”.

Inkább nagyobbat vegyünk mint kisebbet, mert formájánál fogva a fenekén kis mennyiséget is főzhetünk. Legáltalánosabb családi méret a 30-35 centiméteres. A wokban kevés olajjal is mélyebben lehet sütni, mint egy lapos aljú edényben bő olajjal, lecsurgatáshoz pedig ki lehet húzni a megsült ételt a wok ferde oldalára. Egy ráccsal és fedővel máris gőzölő edénnyé változtatható. Kell még egy lapát, amivel belapátoljuk, valamint egy merőkanál vagy egy drótból font bambusznyelű szűrőkanál, amivel kimerjük az ételt. Keverésre, kóstolgatásra fakanál vagy villa helyett egy pár hosszú evőpálca szolgál. A pirítás (csao, angolul: stir-frying) a legjellegzetesebb és leggyorsabb kínai sütési eljárás csak wokban lehetséges. Legfeljebb öt-tíz percig tart. Előmelegítik a wokot, hogy szinte izzik az alja, kevés olajat öntenek bele, és körbefuttatják a belső, felületén, nehogy hozzáragadjon az étel. Ezután az ízesítők – hagyma, fokhagyma, gyömbér – következnek, majd az előre feldarabolt nyersanyagok. Fémkanállal vagy bambusz evőpálcákkal villámgyorsan forgatják-keverik a darabokat, hogy felületükre tapadjon a forró olaj. A kevésbé sülteket a wok közepére, a már megsülteket a hűvösebb pereme felé tologatják. Ha borra van szükség a főzéshez, hogy jobban puhuljanak a zöldségek, húsok, és oda ne égjenek, akkor gyors mozdulattal a wok szélénél körbecsorgatják a szükséges mennyiséget, amely sercegve csurog minden oldalról a wok tüzes közepébe, miközben gőzzé válik és csak az aromája marad vissza. A húst és a zöldséget rendszerint külön pirítják, majd mindig újraegyesítik egy gyors utópirításra, vagy ha szükséges, besűrítik a levét vízben elkevert kevés kukoricaliszttel.
A wokot használat után elmosva, szárítva, olajjal vékonyan bekenve tegyük el.
Minden új wokot be kell avatni az első használat előtt. Először maradéktalanul távolítsuk el a gyárilag felvitt, rozsdásodást gátló szert. Ezt a legkönnyebben szappanos fémszivaccsal végezhetjük el. Ezután a megtisztított, szárazra törölt edény belsejét kenjük ki növényi olajjal, majd tegyük alacsony hőfokra melegedni 10-15 percig. Ekkor vegyük le az edényt a tűzhelyről és papírral töröljük ki az olajat. Ezt az eljárást (olajozás, melegítés, törlés) ismételjük meg ötször-hatszor, addig, amíg a papír tiszta nem lesz.”

Rohanok wokot venni…

A többi fontos eszközünk pedig érkezik a harmadik részben.