Legfontosabb konyhai eszközeink I.

Ezzel a bejegyzéssel tartozom, hiszen úgy egy hónapja kértem az errejárók véleményét, szerintük melyek a legfontosabb konyhai eszközök. Köszönöm minden hozzászólónak, hogy elgondolkodott a kérdésen, s aztán le is írta, ami eszébe jutott.

Nos tehát, ahányan vagyunk, annyiképpen főzünk. Eszközeink meghatározzák a végeredményt ízében, állagában, formájában: főztünk változatosságához nagyban hozzájárulnak. Az, ki milyen eszközeihez ragaszkodik leginkább, sokat elárul főzési szokásairól is.
Azt tudjuk például, hogy Jamie Oliver (egyik) kedvence a mozsár (a mozsarakról egyébiránt egy remek kis ismeretterjesztő írást találsz itt). Stahl Judité szerintem a borsörlő, bár erről őt magát nem kérdeztem meg…

A válaszolók zöme által megemlített legfontosabb eszköz a kés.

“A kés éles élű metsző eszköz. Az élt szilárd, kemény és némileg szívós és rugalmas anyagból készítjük, erre legcélszerűbb az acél, azonban ötvényekből (újezüst, aluminiumbronz, deltafém stb.), nemes fémekből (arany, ezüst), csontból, szaruból s más anyagból is készítik, az utóbbiak azonban v. luxuscikkek, v. speciális célra való eszközök. A kést a használat célja szerint alakítják és nevezik el. Van evőkés, metszőkés, szakácskés, vágókés, vargakés, vonókés, zsebkés stb. A kések két fő részből: az élt alkotó pengéből, és az ezzel összefüggő szárból vagy nyélből állanak, melyet a legtöbb esetben fa, csont vagy más burokkal fednek be díszítés és jobb fogás céljából.” (kislexikon.hu)

A válaszadók közül többen külön kiemelték a Zwilling és a Kitchenaid márkákat. Talán senkinek nem kell mondanom, de azért mégis mondom, hogy a Spar, Interspar, Kaiser’s áruházakban zajló akció keretében jelentős kedvezményekkel juthat a vásárló Zwilling kések birtokába. Csak sok pénzt kell otthagyni a boltban.

Tegyük fel most azt a közhelyes kérdést, hogy milyen a jó kés?

Az első követelmény magától értetődő: éles. A második, hogy “kényelmes” legyen, vagyis szeressünk vele dolgozni. Ebben szerepet játszik a nyél ergonómiája, a penge formája, illetve a kés súlya is. Harmadik: tarós legyen – vagyis, ne kelljen gyakran élezni, illetve ne csorbuljon ki egy-két év használat után. Éppen ezért vannak, akik a kerámiapengés késre esküsznek, azt mondják, aki azt egyszer kipróbálja, nem vágyik már másra. Van, aki szerint nincs jobb a japán edzett acél késnél, amelyet ugyanazzal a technikával készítenek, mint a szamurájkardokat.

Erről a csoportról érdekes írást találtam a terebess. hu-n:

“Hagyományosan a japán konyhakéseket három darabos készletben, élezetlenül és nyél nélkül árusították. Mindig a vásárló köszörültette és igazítatta nyelét saját kezéhez, munkamódszereihez.
Minőségi kés a japánok szerint nem gyártható tömegesen; egyenként, ősi, kézműves eljárások betartásával kell elkészíteni. Nem használnak rozsdamentes ötvözeteket, hanem vasat és acélt rétegezve kovácsolják, van egy vékony belső acél pengéje (a vágóélt így könnyebb alakítani, élezni), amit lágyvas köpeny burkol, így nem egykönnyen pattan el. A kések nyelét hinoki-fából, japán ciprusból (Chamaecyparis obtusa) faragják.
Hagyományos kézművesek mindig hagyományos kézművesektől veszik szerszámaikat, életben tartva ezzel is a hagyományt.
Szemben a közönséges háztartási késekkel (hon-gaszumi), a legjobb hivatásos szakácskések (hon-jaki) csillagászati összegekbe kerülnek. Egy japán szakács más-más kést használ húshoz, halhoz, zöldséghez, tésztametéléshez stb., sőt a hal fajtája és mérete szerint is kést vált.
A japán késeket csak az egyik oldalukon (rendszerint a jobbon) élezik – így tisztábban vág. A fenőkövet vékonyan megolajozzák vagy vízbe áztatják, és a kést közepes nyomás alatt, 10-20 fokos szögben tartva, 70%-ban az eredetileg fent oldalt, 30%-ban a hátoldalát fenik.
Mesterszakácsok naponta legalább háromszor élesítik késüket. Évtizedeken át használt kedvenc, vékonyra kopott pengéjű és nyelű késeiket visszavonulásukkor tanítványaikra szokták hagyni.”

Hát, egy átlagos magyar konyha, azt hiszem, jól felszereltnek tekintheti magát, amennyiben kés fronton birtokol húsvágót, csontozót, zöldségvágót, kenyérvágót, hámozót, illetve bárdot.

Ja igen, és többek kedvéért kiemelem: vajkenő kést…

Folyt. köv. a többi nagyon fontos eszközzel.