Továbbra is fogyókúra: alapelvek 1.

Szinte minden anyuka (legalábbis, akiket én ismerek…) szenved attól a kényszeres cselekvéstől, hogy megeszi a gyerekek által meghagyott falatokat, mert sajnálja kidobni. Mert ő dolgozott érte. És különben is, ételt nem dobunk ki, helyette arra gondolunk, hogy mennyien éheznek a Földön.

Sokan. Sajnos.

De az, hogy mi önfeláldozóan magunkba tömünk még fél adag ebédet, rajtuk nem segít. És nekünk is árt.

Tehát, kedves fogyni vágyó háziasszonyok (emberek), tegyük a szívünkre a kezünket, és mondjuk fennhangon: nem eszem meg más maradékát!

Inkább adagoljunk mindenkinek kevesebbet, nagyobb esély van arra, hogy elfogy az étel a tányérjukról.

Gondoljunk bele abba is, hogy az éttermek megítélésének fontos szempontja, mekkora adagokat szervíroznak. És az a jó hely, ahol két akkora rántott szeletet tuszkolnak a tányérra, hogy abból hárman is jóllakhatnának. De nem, egy személynek adják, és aki elég ügyes, be is burkolja, aztán rosszul érzi magát, majd’ szétdurran. Ez a duda-effektus.

A rengeteg étellel egyre inkább kitágítjuk a gyomrunkat, és törvényszerűen jóval többet eszünk, mint amennyire szükségünk van. Ez aztán megint csak hízáshoz vezet.

Tehát, amíg nem húzódik összébb a gyomrunk, töltsünk bele egészséges, vitamindús, nem hízlaló ételeket: zöldsalátákat kevés olívaolajjal, balzamecettel, joghurttal vagy kefírrel leöntve, ahogy jobban ízlik. Aztán együnk levest. Sok-sok levest. A folyadék is jól telít, a levesekből fontos vitaminok, ásványi anyagok jutnak a szervezetünkbe. Főétel gyanánt pedig zsírszegény húsokat, halat fogyasszunk párolt vagy nyers zöldséggel, ahogy szeretjük. Nyilvánvaló, hogy a roston sült húsra azért hamar rá lehet unni. Épp ezért variálhatjuk úgy, hogy a szeletre sonkát, sajtot teszünk, ezt grillsütőben rá is pirítjuk. Vagy gyártunk hozzá finom padlizsánkrémet, ajvárt, tzatzikit; ehetjük hozzá akár mindet egyszerre. Éljük ki a kreativitásunkat a fogyókúrás élelmiszerek elkészítésében, és örömmel fogjuk enni is.

Soha, soha, soha ne koplaljunk! A koplalás ellenség, legalább annyira, mint a maradékok konyhamalac-szerű pusztítása. Ha megéhezünk, együnk gyümölcsöt. Rágjunk répát. Vagy puffasztott rizs, illetve búza szeletet. Valamit, amiről tudjuk, hogy lehet. Vagy igyunk egy nagy pohár finom teát, tejeskávét (csak ne zsíros tejjel). Ha kínzó édességvágy fog el, két kocka étcsokival csillapítsuk, abban magnézium is van, ami pedig fontos anyag ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Régen ettől a “két kocka” adagtól nem tudtam, sírjak-e, vagy nevessek, hiszen egy táblával is le tudtam nyomni egyedül, de azt kell mondanom, működik. Szép lassan eszegetve a két kocka csoki is megnyugtat.

Folyt. köv.

(A fotót innen halásztam.)