Juhtúrós sztrapacska

Néhány hete fejembe vettem már, hogy a következő sabbath-partira juhtúrós galuskát, azaz bryndzové strapaèky-t készítek. Nade, a rengeteg krumplireszelés, a galuskaszaggatással járó maszatolás-pepecselés kedvemet szegte; mígnem most pénteken elszántam magam. Erre nem utolsósorban Cecile konyhája inspirált.

A hozzávalókat tekintve igen egyszerű étel: én kb. egy kiló krumpliból (a reszelő legkisebb lyukán lereszelve) egy tojásból, és annyi lisztből készítettem a tésztáját, amennyitől jó sűrű lett. Olyan sűrű, hogy ha beleállítottam a főzőkanalat, az meg sem moccant. Persze, ezt megsóztam. Kiszaggattam, és közben egyúttal kiolvasztottam egy jó nagy adag apróra vágott szalonnát, amit, amikor úgy ítéltem, hogy eleget süldögét saját zsírjában, leöntöttem 2-3 cl tejjel, és ettől töpörtyűszerű lett.

Elővettem egy jópofa mázas cseréptálat, vagy 40 cm átmérőjűt (na jó, lehet, hogy nincs annyi), amit méreténél fogva ritkán használok, de erre a célra éppen megfelelt. Az aljára öntöttem egy keveset a szalonnás zsírból, és erre szedtem rá a galuskát. Minden adagot zsíroztam-szalonnáztam. Amikor az egész a tálban volt, megöntöztem fél liter enyhén sózott tejföl, és kb. 25 dkg juhtúró keverékével, elosztottam a tetején a szalonnát, és betoltam a sütőbe, 180 fokra, fél órára.

Hát, azt hiszem, ezentúl gyakrabban nekidurálom magam!