A sütőtök, és az élet nagy kérdései

• maimoni
• 2008-11-07

Soha életemben nem vettem figyelembe a sütőtököt, mint élelmiszert, legfeljebb díszítésként viseltem el, na meg bébiételként, gyermekeim számára. Nálunk otthon sosem szerepelt az “étlapon”, gyerekkoromban egyszer valami vendégségben kínáltak a sütőből előhúzott holmival, és olyan undor fogott el az állagától-látványától, ami aztán egész mostanáig kihatott.

Pedig nagy kár…

Amint az utóbbi napokban olvasmányaim során kiderítettem, túl azon, hogy ősszel-télen könnyen beszerezhető, olcsó, viszonylag igénytelen, sokféleképpen felhasználható zöldségféléről van szó – amely rokona a cukkininek, az uborkának -, a

sütőtök könnyen emészthető, a népi gyógyászatban hashajtóként és béltisztítóként használták. Fogyasztását magas rosttartalma miatt az orvosok előszeretettel ajánlják emésztési gondokkal küszködőknek. Alacsony kalóriatartalma miatt egyre több fogyókúrás étrendben szerepel.

A tökmag fehérjetartalma az olajos magvak közül a legmagasabb, zsírsav összetételének köszönhetően pedig nagyon értékes rágcsálnivaló. Sok magnéziumot, káliumot, E-, B1- és B2-vitamint tartalmaz.

Ennyiből is látszik, hogy a sütőtök-evés maga a főnyeremény. Épp ezért örülök, hogy a whoopie pie megtörte a jeget. És olyan finom lett, hogy kedvet kaptam a további kísérletezgetéshez.

Nos, a következő állomás a sütőtökkrémleves volt. Első hallásra azt hittem, majd valami édes levest kapok, mint mondjuk a sárgadinnye-krémleves, aztán láttam a receptben, hogy hagymával indít… Hát, elfogultság nélkül: ez egy eszméletlen finom leves!

Aztán kalács-szerűséget sütöttem a whoopie pie tésztájából, a végeredményt csokival öntöttem le. Hogy is fogalmazzam: minden falat utazás valami letűnt korba, valami idealizált hangulatba. A kicsit nedves, kellemesen édes tészta, és rajta az a csoki… “Becsukom a szemem, azt hiszem,máshol vagyok… És gondolkodom, vajon hol vagyok?”

Hol is?

Egy tökéletes kávéházban, egy tökéletes kávéval, ezzel a tökéletes, mézeskalács-szerű tésztával… Gyerekként nagyapám kocsmájában, ahol mindig friss a sütemény, ahol kettest dobok a zenegépbe, és hallgatom, hogy “Károlina, Károlina úgy várlak”… A decemberi bécsi belvárosban, szállingózó hóesésben iszom az utcán a forralt bort, és olyan jól esik mellé ez a tömör gyönyörűség…

Vajon hány olyan értékünk lehet életünk során, amire csak sok-sok év után, vagy tán soha nem ismerünk rá?

Holott ott volt mindig, csendesen, szerényen… és ott lesz, ki tudja, meddig?

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)