Soha életemben nem vettem figyelembe a sütőtököt, mint élelmiszert, legfeljebb díszítésként viseltem el, na meg bébiételként, gyermekeim számára. Nálunk otthon sosem szerepelt az “étlapon”, gyerekkoromban egyszer valami vendégségben kínáltak a sütőből előhúzott holmival, és olyan undor fogott el az állagától-látványától, ami aztán egész mostanáig kihatott.
Pedig nagy kár…
Amint az utóbbi napokban olvasmányaim során kiderítettem, túl azon, hogy ősszel-télen könnyen beszerezhető, olcsó, viszonylag igénytelen, sokféleképpen felhasználható zöldségféléről van szó – amely rokona a cukkininek, az uborkának -, a
sütőtök könnyen emészthető, a népi gyógyászatban hashajtóként és béltisztítóként használták. Fogyasztását magas rosttartalma miatt az orvosok előszeretettel ajánlják emésztési gondokkal küszködőknek. Alacsony kalóriatartalma miatt egyre több fogyókúrás étrendben szerepel.
A tökmag fehérjetartalma az olajos magvak közül a legmagasabb, zsírsav összetételének köszönhetően pedig nagyon értékes rágcsálnivaló. Sok magnéziumot, káliumot, E-, B1- és B2-vitamint tartalmaz.
Ennyiből is látszik, hogy a sütőtök-evés maga a főnyeremény. Épp ezért örülök, hogy a whoopie pie megtörte a jeget. És olyan finom lett, hogy kedvet kaptam a további kísérletezgetéshez.
Nos, a következő állomás a sütőtökkrémleves volt. Első hallásra azt hittem, majd valami édes levest kapok, mint mondjuk a sárgadinnye-krémleves, aztán láttam a receptben, hogy hagymával indít… Hát, elfogultság nélkül: ez egy eszméletlen finom leves!
Aztán kalács-szerűséget sütöttem a whoopie pie tésztájából, a végeredményt csokival öntöttem le. Hogy is fogalmazzam: minden falat utazás valami letűnt korba, valami idealizált hangulatba. A kicsit nedves, kellemesen édes tészta, és rajta az a csoki… “Becsukom a szemem, azt hiszem,máshol vagyok… És gondolkodom, vajon hol vagyok?”
Hol is?
Egy tökéletes kávéházban, egy tökéletes kávéval, ezzel a tökéletes, mézeskalács-szerű tésztával… Gyerekként nagyapám kocsmájában, ahol mindig friss a sütemény, ahol kettest dobok a zenegépbe, és hallgatom, hogy “Károlina, Károlina úgy várlak”… A decemberi bécsi belvárosban, szállingózó hóesésben iszom az utcán a forralt bort, és olyan jól esik mellé ez a tömör gyönyörűség…
Vajon hány olyan értékünk lehet életünk során, amire csak sok-sok év után, vagy tán soha nem ismerünk rá?
Holott ott volt mindig, csendesen, szerényen… és ott lesz, ki tudja, meddig?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Szia!Azt szeretném kérdezni, hogy hogy csináltad pontosan ezt a csokis kalácskoszorút? Nagyon tetszik!Nekem csak tortaformám van, abból is kicsi (20 cmes). Abban vajon meg lehet csinálni? Előre is nagyon köszönöm a választ!
Szia! Nekem ez egy ilyen kalácsforma… Valószínűleg éppen belefér a 20 centis formába, érdemes megpróbálni.Itt a recept Sajtkukac oldaláról:”Sütőtökös whoopie pie3 csésze liszt (2dl/csésze)1 ek fahéj1 tk szódabikarbóna1 tk sütőpor1 tk őrölt gyömbér½ tk só½ tk szerecsendió¼ tk őrölt szegfűszeg2 csésze nádcukor1 csésze olaj3 csésze sütőtök (ez kb. fél sütőtöknek a megsült húsa)2 tojásvanília.Egy nagyobb tálban összekevertem a lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát és a fűszereket, majd hozzáöntöttem a nedves hozzávalókat is – nem szeretek két tálat koszolni – és alaposan összekevertem.” Innen már csak a formába kell önteni a masszát, és 180 fokos sütőben megsütni, szerintem kb. 40 perc alatt.