A nagyobbik lányom, elsőszülöttünk ma 12 éves.
Nem jellemző rám, de kicsit nosztalgiáztam ebből az alkalomból.
Emlékszem, hétfői nap volt, lapzárta. Tizedikére voltam kiírva, de aznap is be kellett mennem a kórházba. Úgyhogy, először rohanás be a szerkesztőségbe, a kézirataimat leadtam, amit be kellett fejeznem – és éjszaka már nem volt rá energiám – azt gyorsan befejeztem. Nem volt valami jó kedvem, a hasam is fájt – panaszkodtam is Cilinek, a titkárnőnek.
Aztán leballagtam a kórházba, és ott meg kiderült, hogy szülök.
Na persze, nem olyan egyszerűen, merthogy a gyermek farral előre feküdt, és meglehetősen nagyra saccolta az orvos; úgyhogy relatíve sok szemöldökráncolás, méricskélés, naptárnézegetés, has- és méhszájtapogatás után úgy döntött, hogy igen, ezek fájások, és nem, ez a gyerek nem születhet meg csak úgy.
Császármetszés lett belőle, este hat órai kezdettel.
Érdekes, meg sem kérdezték, altatást szeretnék-e, vagy érzéstelenítést – egy évvel később már igen. A hasamat hosszában vágták, pedig már akkor Pesten a másik módszert alkalmazták – de ez vidék.
Mindegy, meglett, gyönyörű és egészséges baba volt.
Ma pedig szép, okos kamasz(odó)lány, aki sok mindenben hasonlít kamaszkori énemre. Remélem, jól sikerül kezelnem, kezelnünk az ismerős helyzeteket, amelyeket most a másik oldalról tapasztalunk meg…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: