Tejszínes krumplileves póréhagyma alapon

Emlékszem, amikor elsősként először tettük be lábunkat a keszthelyi Vendéglátóipari Szakközépiskola tankonyhájára, a bennünket körbevezető tanárnő éles hangon hívta fel a figyelmünket arra, hogy “most aztán tessék elfelejteni azt, hogy krumpli, mert az burgonya, és nincs olyan, hogy spenót, mert azt parajnak hívják!” – még néhány nyelvújítási tényezőt megemlített, ám a régi szavak elvetését nem értettem sem akkor, sem most. Mondja meg valaki, mi a baj a krumplival? És a répát mér’ kellett karottává nemesíteni?
Hát, márpedig a krumplileves az krumplileves. A burgonya nem esik olyan jól.

Az én tegnapi rögtönzésem pedig így alakult:
Egy szál póréhagymát megszabadítottam a felső részétől, hosszában félbevágtam, majd felszeleteltem. Felkarikáztam 3 szál sárgarépát is, apró darabokra vágtam egy kisebb darab zellert, és felkockáztam vagy 8 szem krumplit. Olajon kicsit megpároltam a hagymát, majd rádobtam a többi zöldséget; kapott sót, borsot, majorannát pár babérlevelet, és egy teáskanál curryt. Összekevertem, felöntöttem vízzel, majd, amikor már megfőttek a zöldségek, hozzáöntöttem 2dl tejszínt.
Ja igen, és még rányomtam egy fél citromot.

Ennyi. Semmi extra. De finom.