Hát tényleg nem felejtették el!
Annyira aranyosak voltak, legszívesebben láthatatlanul utánuk osontam volna egy videokamerával felszerelkezve, hogy aztán sok-sok éven át vigyoroghassunk ezen a kedves készülődésen. Így csak az időnkénti sutyorgás, a látszólag céltalan kérdések, és a visszafojtott mosoly a csillogó szemekkel – ezek váltották ki belőlem azt a kellemes, bizsergető érzést újra és újra, hogy de jó fejek ezek a gyerekek… És milyen jó, hogy ennyien vannak.
Szóval, a Nagy Napomon Bálint, az iskolából hazaérve nekem szegezte a kérdést:
– Na, anya, mikor tartod a szülinapod?
– Bálintkám, én nem tartok szülinapot, nem szoktam. Tortám sincs – szúrtam be ezt a kis rafinált megjegyzést, és ahogy vártam, Bálint arcán átsuhant egy halvány, örömteli mosoly. Aha… tehát torta lesz.
Ehhez hasonló apró mozzanatok színezték ezt a délutánt, a gyerekek jöttek-mentek, míg aztán egyszer csak beküldtek a hálószobába olvasni. Illetve megkérdezték, nem akarok-e. Dehogynem.
Sutyorgás, csörömpölés. Székhúzogatás. “Én hadd gyújtsam meg!”- mondják többen fojtott hangon. Aztán nyitják az ajtót:
– Anya, gyere!
Huhh, megyek. Nagy csokitorta az asztalon, rajta egy 3-as és egy 6-os gyertya (háát, ez így már egyszerűbb), két(!) cserép rózsa, mint ajándék virág (“ki is lehet ám ültetni”), és Bálint a kezembe nyom egy kis tasakot: benne az aranyló zöld kővel ékesített fülbevaló. És éneklik a Happi birthday to you-t, igen, ez a globalizáció.
Amiket később megtudtam: a fülbevalót Bálint fiam már vagy két hete kiválasztotta egy üzletben, és lefoglalta, vagyis, megkérte az eladónőt, ne adják el másnak, mert az jó lesz az ő anyukájának, szülinapi ajándék gyanánt. A tortát Bálint és Nóri együtt rendelték meg előző nap, amikor együtt eltűntek fél órára, majd hazajőve azt állították, hogy sétáltak, hehe. Nóri ment el érte, és rejtette el Apa irodájának hűtőjében. A virágot Bence fiam választotta Apával, az ésszerűségi faktor (kiültethető növény) szülői behatás következményeként jelentkezett. És Zsófika? Zsófika szólított fel minket a gyerekpezsgővel teletöltött poharak láttán, hogy “Akkor most csengessünk! Anyára, és a dicsőségre!”
És egy jót hahotáztunk.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
De jó fejek! =)