Noshátakkor…

Ezt a blogot két éve kezdtem egy másik helyen, ahonnan most inkább elköltöztetem: nehéz a kezelése, és nem úgy működik a rendszer, ahogy kellene.

Eredeti tervem szerint valaminő könyvet írtam volna a nagycsaládosságról, na nem én osztottam volna az észt, hanem szorgalmas gyűjtőmunkával másoktól szereztem volna be. Beleszőttem volna saját kis családunk vicces történeteit, aztán csak kijött volna belőle valami; aztán elment a kedvem.
Mostanában a téma megint nem hagy nyugodni, de nem akarnám gyarapítani “akönyvek,amiketsohasenkinemolvas” kategóriát: úgy döntöttem, itt, a blogban próbálom ki, igényli-e valaki az én irományomat.
Aztán majd meglátjuk.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)