Mai Móni

Amikor nincs mit mondani

Készültem a hosszú hétvégére: nekünk az mindig sokkal több munkát jelent. A hosszú ünnepeken a kávézók jóval nagyobb forgalmat bonyolítanak, mint az átlagos hétvégéken, így aztán a sütiszükséglet is megugrik. Van úgy, hogy egy-egy esküvő is bejön a képbe, ami fokozott odafigyelést igényel: abba aztán tényleg nem csúszhat hiba – persze, nem mintha a többiben… Tovább »

Anyám, küldj pénzt!

Milyen nagy már ez az ágy… 2×2 méter, azaz négy négyzetméter. Ekkora területen alszunk emberemmel ketten, pontosabban nagyjából a felén, mivel én szeretek kihúzódni a szélre, ő pedig jön utánam. Bezzeg néhány éve! Néhány, vagyis tizenkettő. A lányok egy- és nyolc-, a fiúk négy- és hétévesek voltak. Reggel általában öten ébredtünk ezen a négy négyzetméteren,… Tovább »

Az én Zazáleám

Zazira, azaz Nyirati Ritára még a blogger-ősidőkből emlékszem. Nagyjából egyszerre kezdtük el írásainkat ontani az éterbe, 2008 őszén – ő októberben, én szeptemberben. Szerettem őt olvasni, mert a stílusa ironikus, sőt, önironikus – én én nagyon szeretem az iróniát. Az a humornak egy olyan finom formája, amit sokan meg sem értenek, inkább megsértődnek rajta. Jól… Tovább »

Működik a fantáziád?

Nem tudom, meséltem-e már, általánosban Zsolnai kísérleti osztályba jártam, osztályfőnököm alsóban Zsolnai Józsefné volt, tehát tulajdonképpen első kézből kaptuk az anyagot, ami számomra a szárnyalást jelentette. Ötéves korom óta tudok olvasni, faltam a könyveket már kicsiként, így aztán egy olyan osztályba bekerülni, ahol a hangsúly a kommunikáción, a beszédkészség fejlesztésén, a magyar nyelv minél magasabb… Tovább »

Magyar bürokrácia, én így szeretlek

Úgy két hete kaptam egy dörgedelmes levelet a megyei kormányhivatal illetékes járási hivatalától, amelyben közölték, hogy egyéni vállalkozói tevékenységem ellenőrzésére hivatalból eljárást indítottak, és KÖTELEZNEK, hogy a kiemelt sorban meghatározott időpontban jelenjek meg a kormányablak hivatalos helyiségében, MERT HA NEM – olyan bírságot akasztanak a nyakamban, hogy attól koldulok.Továbbá, köteles vagyok bemutatni egy érvényes személyazonosításra… Tovább »

Mezítláb a hóban

Mostanában az a luxus jutott osztályrészemül, hogy vannak majdnem teljesen szabad hétvégéim. Szombaton reggel fél hatkor felkelek, összekészítem a kiszállítandó tortákat, és legkésőbb kilencre készen vagyok. Általában visszafekszem az ágyba, olvasok valami jó könyvet, közben elalszom, tizenegy körül felkelek, főzök ebédet, délután filmet nézünk… De ma úgy voltam, nem akarok végig punnyadni – főleg, hogy estére… Tovább »

Amikor egy japán egyetemen magyar szakdolgozat készül

A minap érdekes kérdőívbe botlottam a Facebookon, az Oszakai Egyetem egyik hallgatója, Umemoto Takehiro ugyanis a magyar nyelvről, pontosabban a szórendünkről ír szakdolgozatot, és ehhez kér segítséget. A kérdőívet itt találjátok, egyébként. Umemoto (Vagy Takehiro? nem tudom, melyik lehet a keresztneve) nagy fába vágta a fejszéjét, hiszen a magyar nyelv közismerten rendkívül nehéz. Persze, mi… Tovább »

Ellopták az órámat

Nem a karórámat, hanem azt a plusz egyet, ami az óraállítás egyetlen áldása, és csak addig a néhány napig élvezhető, amíg az időérzékünk nem alkalmazkodik az új helyzethez. Ó, boldog idők, amikor még csak analóg órák léteztek, na jó, esetleg kvarcok, de nem ám ilyen okostelefonok, amelyek maguktól átállítják magukat… Régi csörgőórák, vajon ki ébred… Tovább »

101 tortát sütni kicsit szürreális

Szóval ez az egész úgy szokott alakulni, hogy én megadom a kávézóknak, milyen tortákat sütünk a következő napon, ők pedig kiválasztják, melyikből mennyit kérnek. Egy kávézóval kezdtünk, úgy három évvel ezelőtt. Cirka tizenötöt látunk el most. Három tortát sütöttem első nap. Százegyet sütöttünk múlt pénteken. Egyedül kezdtem. Öten vagyunk ma. Nem volt semmim, csak a… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!