Mai Móni

Sevillanások

Ezt a roppant leleményes címet azért adtam, mert az utolsó sevillai bejegyzésemben olyan fotókról mesélek, amelyek nem kerültek bele egyik sztoriba sem, de mégis, méltók arra, hogy megemlékezzem róluk. Mindjárt elsőként itt vannak az ovisok. A közeli múzeumba, méghozzá a híres Museo de Bellas Artes-ba, azaz szépművészeti múzeumba vitték őket. A szűk járda és a… Tovább »

Damián tapasbárja – némi TAPASztalat

Sevillai kalandjainkat illetően ott tartottam, hogy második esténket is azon a helyen fejeztük be, ahol az elsőt: Damiánnál, az O’Tapas Albahaca-ban, azaz a Bazsalikom elnevezésű tapasbárban. Bár Spanyolország egyéb területeiről nincsenek tapasztalataim, de itt minden bizonnyal a tapas-szal járunk a legjobban, amennyiben étteremben szeretnénk étkezni. Ugyanis, míg egy teljes három fogásos menüért minimum kifizetünk 20… Tovább »

Együnk jamónt – Sevilla, 2. nap

Miután megtekintettük a Plaza de Toros épületét, sétálgattunk kissé az El Arenal és a Santa Cruz negyedekben, amelyek magukban foglalják a város látnivalóinak zömét. Az El Arenal negyedben található a bikaviadal arénáján kívül a Museo de Bellas Artes, amely útikönyvünk szerint az egyik legjobb spanyol szépművészeti múzeum, illetve a Torre del Oro, az Aranytorony, amely… Tovább »

Guminyakúak – Sevilla, 2. nap: a Plaza de Toros de La Maestranza

Barátnőm férje, Csaba hívja a turistákat guminyakúaknak, mivel mást sem tesznek, mint sétáik során folyton erre-arra, főként felfelé nézegetnek, különös edzést adva ezzel a fejet tartó testrésznek. Nos, ha az ember rövid ideig turistáskodhat csak, két választása van: vagy alárendel mindent a látnivalóknak, megy és néz, mert ki tudja, mikor tér vissza az adott helyre… Tovább »

Triana – Sevilla, 2. nap

Most, hogy letudtuk egyetlen kötött programunkat, ott álltunk még másfél napnyi szabadidővel Andalúzia fővárosában. Alejandro ajánlott egy-két helyet, ahol különösen finom a tapas; az egyik a trianai piac háta mögött volt fellelhető, s mivel a piacot amúgy is útba akartam ejteni, azt gondoltuk, ebédeljünk ott. Triana a város “folyóparton túli” része: a Guadalquivir folyó választja… Tovább »

Alejandro – Sevilla, 2. nap

Ha az a bizonyos énekesnő, akinek azonos című dala világsiker, nem lenne részemről vállalhatatlan, ide biggyeszteném a számot, mert kedden reggel mindketten ezt dúdolgattuk önkéntelenül. Alejandro várt bennünket sevillai tartózkodásunk második napján a Mesón del moro (ami a fordító szerint mór vendéglőt jelent) utca 1. szám alatt. Megreggeliztünk a szállodában, és nekivágtunk a napfényes Sevillának…. Tovább »

Tiszta szerencse – Sevilla, 1. nap, de már a vége

– Igaz, hogy törés, de nagyon szerencsés – közölte velem a traumatológus orvos, bizonyos Pedro, aki kivételesen jól beszélt angolul. Sokkal rosszabbul is járhattam volna, ha például elmozdul a csont, de ez nem történt meg. Éppen ezért be sem gipszelik a kezem, mondta, csupán betekerik rugalmas pólyával, és rögzítik egy afféle karfelkötő alkalmatossággal. Aztán majd… Tovább »

Mr. Ambulance Driver, I’m a real survivor – Sevilla, még mindig csak az 1. nap

“Neked nem mondták, hogy igen kellemetlen törött kézzel törölgetni a vérző orrodat?”  – nagybátyám, Imi Az esések sokfélék lehetnek. Egy kisgyerek napjában többször is elvágódik, az esetek zömében mégsem lesz semmi baja. Van, aki olyan rosszul esik, hogy bele is hal. Másnak meg eltörik keze-lába, esetleg mindkettő. Műteni kell, meg kórházban lábadozni, netán a csontot… Tovább »

Hogy nem mentünk focimeccsre? – Sevilla, 1. nap

Mivel az előzőleg kifizetett transzferünk egy nappal korábbra volt érvényes, ott álltunk a sevillai reptéren azzal a kérdéssel, hogy hogyan jutunk a szállodához? Kiléptünk az épület elé, taxik sorakoztak, de kissé balra megláttunk egy buszt. Próba, szerencse, gondoltuk, odamentünk, és láttuk, hogy ez a busz bevisz a városközpontba. Szálljunk fel, győzködtük egymást, onnan majd csak… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!