Mai Móni

Hazafelé, avagy fürdés Triesztben – nyaralásunk története, 7. rész

Elérkezett nyaralásunk utolsó napja. Fájdalmas volt, mert úgy éreztem, éppen kezdünk belejönni. Már nem izgatott annyira, mi lehet itthon, nem járt a fejemben, hogy vajon mindenki időben megkapta-e a sütit, az sem zavart, hogy a negyedik éjszakám telt el úgy, hogy félig ébren vagyok, félig alszom, a kényelmetlen, kicsi hely miatt. Napközben pótolgattam a kimaradt… Tovább »

Napfény és víz – mi kell még? – nyaralásunk története, 6. rész

Nyaralásunk harmadik napjára már magától értetődő volt, hogy a gyerekek reggel felkelnek, lerongyolnak a tengerhez, és akkor mi végre… megosztozunk az üresen maradt helyeken, és két órát alszunk anélkül, hogy a szűkös hely miatt újra és újra felébrednénk. S hogy mit csináltak a gyerekek, amíg mi az igazak álmát aludtuk? Bálint edzett. Aztán töprengett az… Tovább »

Mit olvastunk a tengerparton?

Azt hiszem, ha az optimális pihenési állapot eléréséről beszélünk, sokak számára felvillan a kép: egy jó könyvet olvasni a tengerparton, nyugágyon heverve. Én is ezt tettem – pontosabban ezt is. Emlékeztek, még a 80-as évek végén söpört végig a nyugati világon Betty Mahmoody könyve, a Lányom nélkül soha. Ebben az amerikai nő elmesélte, hogy iráni… Tovább »

Nyaralásunk története 5. rész: vacsora Caorléban

Oda kell figyelnem, a címadásom lassan megüti a Claire Kenneth regények szintjét – tényleg, van valaki, aki emlékszik ezekre? Randevú Rómában, Május Manhattanben, Neonfény a Nílus felett, Holdfény Hawaiiban… Na?  Passzol teljesen, hogy egy nap Velencében, meg az is, hogy Vacsora Caorléban. Igaz, nem alliterál egyik sem. De hát még van hova fejlődnöm. Szóval, amikor… Tovább »

Nyaralásunk története, 4. rész: egy nap Velencében

Amint eddig elmeséltem – a most bekapcsolódók kedvéért ismétlem csak -, Olaszországban töltöttük augusztus utolsó napjait, na meg szeptember elsejét. Elmondtam utazásunk körülményeit, majd érkezésünk órái, illetve első éjszakánk tapasztalatait osztottam meg. Első teljes napunkra velencei kirándulást irányoztunk elő.Nem tudom, a velem egykorúak hogy vannak vele, én bevallom: ifjú koromban szerettem a Dolly Roll együttes… Tovább »

Nyaralásunk története, 3. rész: megérkeztünk!

Egy megállással – Szlovéniában egy benzinkútnál tartottunk pár perc szünetet – végül hét óra alatt értünk le Eraclea Mare-ba, a Portofelice Camping Village nevű négycsillagos kempingbe. Az út egyébként normál személyautóval kb. 5 és fél óra, csak a mi kisbuszunk utazósebessége 110 km/h volt, ami ennyi kilométernél már jelentős plusz időt eredményezett. A szlovén-olasz “határon”… Tovább »

Nyaralásunk története – 2. rész: a szervezés

Nyaralásunkat illetően tehát adott volt az időpont, ezen kívül semmi. Nagyobbik lányomat, aki egy angol nyelvű magánoviban dolgozik, azonnal értesítettem, kérj szabadságot augusztus 28-tól szeptember 1-ig, mert nyaralni fogunk! Mindenkit felvillanyozott a hír, egyedül emberem volt, aki nagyon óvatosan ugyan, de feltette a kérdést, hogy nem lehetne valamiféle kényelmesebb körülmények közé mennünk…? Akár belföldön, vagy… Tovább »

Nyaralásunk története

Az egész úgy kezdődött, hogy jókor voltam jó helyen. Az a helyzet állt elő, hogy valamikor májusban épp nekem kellett sütit szállítanom, és az egyik kávézóban, ahol az én sütim van, ott volt a tulaj felesége. Ő menedzseli az olaszországi Portofelice Camping Village-be telepített lakókocsijukat – ők is töltenek ott valamennyi időt minden évben, a… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!