Mai Móni

Merre jár Hunor?

Régen adtam hírt Hunorról, a kalandozó magyarról, ennek egyik oka, hogy az életünkben annyi minden történt, hogy egyszerűen nem volt időm az útja továbbszervezésével foglalkozni – másrészt egyre inkább az a gondolat körvonalazódott bennem, hogy hazahívom, hogy amíg itthon szép az idő, hadd lássunk minél többet Magyarországból. Mert azt ne feledjük, ennek a játéknak a… Tovább »

Hunor, a kalandozó magyar Brisbane-ből jelentkezik

Hunor, a kis plüssróka január 5-én kelt útra, hogy utazgasson a nagyvilágban. Járt Érden, Solymáron, Bécsben, Budapesten, Új-Zélandon, Ausztrália több városában – e kontinensen utoljára Brisbane-ben, ahol Gertrude és családja fogadta, s látta vendégül. Gertrude-ék Hunor érkezésekor az éppen esedékes hosszú hétvégére házat béreltek a közeli Gold Coaston, úgyhogy a kisróka itt kapcsolódott be a… Tovább »

Hunor, a kalandozó magyar Sydney-ben járt

Hunort, a világjáró kisrókát leginkább sydney-i tartózkodása miatt irigyeltem, már előre. Gyerekkorom egyik emblematikus figurája volt ugyanis Lali bácsi, az Ausztráliába szakadt hazánkfia, nagypapám örökbefogadott testvére, aki nagyon ritkán, de megjelent, és olyan fantasztikus ajándékokat hozott, mint a tic-tac, amit előtte soha nem láttunk, az unokanővéremnek és nekem nemesopál kővel díszített nyakláncot, és igazi nőcis… Tovább »

Yorkshire pudding lépésről lépésre

Angliai utazásunkról szóló történet-sorozat utolsó fejezetének szánom ezt, amely úgy kezdődött, hogy vendéglátónk, Chris így szólt hozzám szombaton: – Móni, holnap Roz és én igazi angol ebédet főzünk nektek. Marhasültet Yorkshire puddinggal – tudod, mi az a Yorkshire pudding? Homályos elképzelésem volt csak, mivel tudtam, hogy az angolok olyasmiket is pudingnak neveznek, amire nekünk soha… Tovább »

Amikor angolok főznek magyaroknak japánt – avagy a Buta no Kakuni

Ne gondoljátok ám, hogy kifogytam az angliai történeteimből, emlékeztek, a sevillai három napról tizenkét bejegyzést írtam – igaz, akkor eltörtem a könyököm, és mentőautós városnézésben is részem volt -, a négynapos olasz nyaralás is megért hét, sőt könyvajánlóval együtt nyolc posztot, ez meg öt nap volt, de azért ne essetek kétségbe, nem húzom már el… Tovább »

Helmdon, ahol szívesen élnénk

Angliai utazásunk bázisa volt ez a kicsi, közel ezer fős lakosságú falu, Helmdon. Itt élnek vendéglátóink, Chris, Roz, fiuk Oscar, és Reggie, a magyar vizsla. Miután Chris felvett bennünket a repülőtéren, a következőket közölte útközben: Helmdonban nincs térerő, továbbá nincsenek boltok, áruházak pláne; van viszont csend, nyugalom, és az a három elem, ami fontos egy… Tovább »

Szombat este egy angol faluban

Még itthon tervezgettük angliai utunkat, amikor leendő vendéglátóinktól jött a szíves invitálás: mi lenne, ha szombat este a fiúk megtekintenék a rögbibajnokság soron következő, rendkívül fontos mérkőzését a közeli városka 300 éves pubjában, míg mi, lányok a falu, Helmdon gasztronómiai kvízestjén vennénk részt? Nem a gasztronómiai vonatkozás miatt csillant fel a szemem a program hallatán,… Tovább »

Lélegzetelállító angol vidék

Angliai tartózkodásunk harmadik napján olyasmiben volt részünk, ami mindannyiunkban felülmúlta az előző napi londoni kirándulást – pedig az sem volt rossz. Házigazdáink elvittek bennünket a bázisunkat jelentő Helmdontól (amely egyébként maga is egy festői kis falu) úgy negyven percnyire, a Stow-on-the-wold nevű városkába, amely Cotswolds térségben található. Anglia szívének is nevezik ezt a tájegységet, amely… Tovább »

Egy nap Londonban

Ha angliai utunk során egy napunk jut Londonra, erősen gondolkodjunk el azon, mennyi mindent akarunk beleszuszakolni a rendelkezésünkre álló időbe. Nem biztos, hogy a turisták által kötelezően teljesítendő köröket kell lefutnunk (British Museum, Madame Tussaud, London Eye, stb); lehet, hogy többet nyerünk, ha sétálunk egyet valamelyik parkban, elüldögélünk egy kávézóban kicsit, és elmegyünk az egyik… Tovább »

Hogy kerültünk Angliába?

Az egész úgy kezdődött, hogy Angliából viszonylag gyakran hazánkba látogató Chris barátunk novemberben éppen Keszthelyen járt, amikor nagyobbik lányunk, Nóri 20. szülinapját ünnepeltük, és meghívtuk Christ, tartson velünk.  Az este során aztán egyszer csak teljes komolysággal a szemünkbe nézett, és azt mondta: “gyertek el hozzánk. A házunkban elfértek, körül tudtok nézni kicsit arra felénk, vidéken.”… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!