Praktikák sok gyerekhez

Paleo kolbászos karfiollepény

Aki próbálta már követni a paleo étrendet, az tudja, hogy az egyik legnagyobb kihívás a pékáruk nélkülözése. Egy finom pizza, vastagon megrakva mindenféle jóval…hát, kinek nem teszi próbára az akaraterejét?

De a paleósok nagyon leleményesek, mindent elkészítenek valami másból, nem mondanak le a fantasztikus ízkombinációkról, ráadásul nem híznak tőle, mivel sem liszt, sem cukor nincs az ételekben. Meg tejtermék sincs (néhány kivételtől eltekintve), bár tudom, sokan pont ezt fogadják el a legnehezebben.

Ja, egyébként a kávézóban, amelyiknek a cukrásza vagyok, a múltkor egy hölgy valami diétás sütit kért. A pincérlány ajánlotta a neki a paleo süteményeket, mivel az ugye diétába is illeszthető: liszt helyett valamilyen magőrlemény, vagy kókuszreszelék van benne, sok tojás, és valami természetes édesítő, általában nyírfacukor vagy méz. Tehát, a kolléganő átadta ezeket az információkat, mire a hölgy azt mondta:
– Nekem azt ne mondja, én abban nem hiszek.

Mármint, abban nem hitt, hogy liszt nélkül is összeállhat egy sütemény. Régebben én is azt gondoltam, hogy a paleo sütik csakis laposak és rondák lehetnek, de aztán több paleós oldalt megismerve, illetve a fészbukos paleós csoportban látott ételfotók alapján teljes bizonyossággal mondhatom, ezek a sütemények is kinézhetnek ugyanolyan jól, mint azok. Sőt, azt hiszem, a blogon bemutatott saját verzióim miatt sem kell szégyenkeznem. 

No, de a pizzával kezdtem, nem véletlenül: ez a karfiollepény a pizza-érzést hivatott visszaadni, és azt mondhatom, egészen jól sikerült. Esztétikailag nem nagy élmény, mert a kolbász csak szakadt a kés alatt, nem lettek szép karikák, de pillanatok alatt elfogyott.

 

 

Hozzávalók:

1 kisebb fej (kb. 40 dkg) karfiol

2 tojás

5 dkg reszelt parmezán

só, bors


feltétnek amit csak akarunk – kolbász, sonka, zöldségek, ki mit szeret


a tetejére parmezán sajt


1. A karfiolt aprítógéppel morzsásra aprítjuk, nekem az elromlott, viszont van ez a klassz kis Moulinex Fresh Express gépem, aminek a nagylyukú reszelőjével gyönyörűen lereszeltettem az egészet. A szárát is.

2. A karfiolmorzsát nagyon kevés vízben, kis sóval egy edényben fedő alatt 5 percig pároljuk. Leöntjük róla a vizet, és hagyjuk kihűlni.

3. A kihűlt karfiolt összekeverjük a tojással, a sajttal és a sóval, borssal, majd sütőpapírral borított pizza(torta)formába egyengetjük a masszát. (Az enyém 30 centi átmérőjű.) 10 percig sütjük 200 fokos sütőben.

4. Megrakjuk a feltéttel, és még visszatesszük a sütőbe, nagyjából 10 percre.


Kész.



Vacsorára: almás-diós zellersaláta (paleo)

Mivel a súlycsökkentés a célom, vacsorára semmiképpen sem eszem hízlaló ételt. Több okból is szimpatikus a paleo táplálkozás, ezért szem előtt tartom ennek elveit az ételek elkészítésénél. Ezt a salátát sült csirkecombok mellé tálaltam, de kiváló könnyű vacsora lehet csak úgy magában is. Nem másról van szó, mint a Waldorf-saláta alapanyagairól, csak éppen majonéz nélkül. A különbség még annyi, hogy én a zellert párolóbetétben kicsit megpároltam.

Hozzávalók (4 személyre):
1 nagyobb zellergumó
2 közepes alma
1 nagy marék dió
citromlé

esetleg balzsamecet

A zellert vékony csíkokra vágjuk, párolóbetétben egy megfelelő méretű lábasba tesszük, kevés vizet öntünk alá, és öt percig fedő alatt pároljuk. Az almát nem muszáj meghámozni, a lényeg, hogy reszeljük le a nagylyukú reszelőn, és öntözzük meg citromlével. A diót törjük durvára, és száraz serpenyőben pár pec alatt pirítsuk meg kissé.
Keverjük össze a hozzávalókat; ha klasszikus Waldorf-salátát szertnénk, adjunk hozzá majonézet.
Ha nem, megöntözhetjük balzsamecettel akár.

Omlett bármikor

Amikor életmódváltásról, tudatosabban átgondolt táplálkozásról esik szó, sokan védekeznek azzal, hogy “de hát nekem nincs időm” – nincs időm kitalálni, menni az alapanyagok után, főzőcskézni adalékanyagok nélkül, kész- és félkész termékeket mellőzve.
Nos, nekem is vannak olyan napjaim, amikor nincs időm sok mindenre, többek között a főzésre sem. Ilyenkor jönnek a pár perc alatt összedobható mentőöv-fogások – ezek közül az egyik az omlett.
Szeretném leszögezni, hogy az omlett nem a rántotta szinonímája. Vendéglátós tanuló koromban az első szakmai gyakorlatomon meglepődtem, hogy az adott vendéglátó egységben (pedig négycsillagos szálloda volt, ahol engem Jolánkának hívtak, és egy hónap alatt 32 alkalommal vágtam el a kezem a szeletelőgép tisztogatása közben)  gombás, sonkás, stb. omlett a tanultakkal ellentétben sima rántotta ezzel-azzal turbózva.
Aki még nem próbálta, annak mondom: nagy a különbség. Érdemes egy próbát tenni az igazi omlettel: 10 perc alatt nagyon extra reggelihez, vacsorához, vagy éppen könnyű ebédhez juttathatjuk elnéző családtagjainkat. A töltelék ízlésünk szerint variálható, most egy zöldborsós-gombás következik.
Passzol az életmódváltásba, ha nem eszünk hozzá kenyeret.

Hozzávalók 4 főre:
8 tojás
1,5 dl tejszín
25 dkg gomba
15 dkg zöldborsó (fagyasztott)
fél póré- vagy lila hagyma
petrezselyem

bors
vaj
petrezselyemzöld

a megszórásához reszelt sajt

Kb. 5 dkg vajon megdinszteljük kissé a felszeletelt lila- vagy póréhagymát, rádobjuk a megmosott, szeletelt gombát, sózzuk, borsozzuk. Amikor a gomba leve elfőtt, hozzáadjuk a fagyasztott borsót, 2 percig még pároljuk, majd megszórjuk jó sok vágott petrezselyemmel, és elzárjuk alatta a lángot.
Kettéválasztjuk a tojásokat – a fehérjéket habá verjük, a tojássárgákat elkeverjük a tejszínnel, majd a fehérjébe keverjük, és megsózzuk.

Kevés vajon (1-2 dkg) elkezdjük sütni a tojáshabot – úgy osszuk el, hogy elég legyen négy lepényre. De a serpenyőnk, és persze a tojások méretétől függően többre is elég lehet.
Beleöntjük a serpenyőbe az első adagot. Aztán sütjük, és amikor már a teteje kezd megkötni lassan, egyik felére halmozunk a feltétből.

Így. Aztán egy falapáttal szépen rájahtjuk az üres felet a töltelékre. Az omlettet tányérra csúsztatjuk, megszórjuk a sajttal, és kész.
Ha meg akarjuk várni az összes elkészültét a tálalással, akkor 100 fokra előmelegített sütőben tartsuk melegen az omletteket.

Süssünk csirkeszárnyat!

Sokáig nem vettem csirkeszárnyat, mert röhejesnek tartottam a rajta levő hús mennyiségét. Úgy gondoltam, minek adjak pénzt olyasmiért, aminek nagy része csont, és nem is tudom,mennyit meg kell belőle enni ahhoz, hogy az ember jóllakjon.
Aztán a gyerekeim valamelyik gyorsétteremben megkóstolták a ropogós csirkeszárnyat, és utána nem hagytak békén addig, amíg én is el nem készítettem. Népszerű lett, még én is megbarátkoztam vele, minden röhejessége ellenére.
Sütöttem néha olajban, de ezt nem szeretem, mert igaz, hogy ropogósabb lesz, de egyrészt a lakásban az olajszag súlyosan elterjed, másrészt tudom jól, hogy egészségtelen.
Sütőben sütöm tehát, így a család életmódváltós része számára is megfelelő, sőt, egészen kiváló ebéd vagy vacsora. Kis zöldsalátával, párolt zöldséggel komplettálhatjuk a menüt.

Amikor először vettem csirkeszárnyat, fogalmam sem volt róla, hogyan kell elvágni, van-e használhatatlan része. Nos, okulva saját példámból, bemutatom, hátha van még, akinek elkél a segítség.

Így néz ki a szárny, ugye. Tisztítsuk meg, ha van benne toll, húzzuk ki. Aztán fogjunk egy éles kést,és az ízületeknél vágjuk el.

Hamar ki fogjuk tapasztalni, ahol hajlik a szárny, ott van egy hely, ahol könnyen átvágható. A kis szárnyvég (jobbra) mehet levesbe főni, azt nem sütjük meg, csak a bal szélső és a középső részt.
 Ezeket viszont szedjük egy tálba. Egy másik, kis tálkában keverjünk össze kicsit több, mint fél deci zsiradékot (lehet olvasztott kacsazsír, olaj, sőt, még kókuszzsír is…) fűszerekkel: én indiai fűszerkeveréket tettem bele, sót, borsot, sőt,még ketchupot is, meg egy kevés mustárt. Ezt a keveréket a szárnyakra öntöttem, és jól összekevertem. A fűszerek színező hatása miatt remekül látszik, hogy hova jutott a pácból, és hova nem. Kicsit állni is hagyhatjuk.
Melegítsük elő a sütőt 200 fokosra, egy nagy tepsibe tegyünk sütőpapírt, és rakosgassuk a húsokat a papírra. Kb. 40 perc alatt süssük meg a szárnyakat.
Ennyi az egész.
Nálunk menő. Nagyon.

Lepény maglisztből (villámgyors)

Ebben az életmódváltásban kitartó és ösztönző társam a családból idősebbik lányom, Nóri, aki miatt kicsit jobban össze is kell szedegetnem a gondolataimat a készíthető ételek terén: neki minden nap csomagolnom kell annyi tízórait, hogy kb. délután háromig éhezés nélkül kitartson vele.
Mostanában rákapott reggeli gyanánt a zabkására (forró tejben zabpehely, pár perc alatt megszívja magát, közben édesítjük bármivel, csak nem cukorral). Azzal elvan tízig, akkor megeszi a csomagolt ételek egyik felét, majd egy körül a másikat.
Visz magával gyümölcsöt, vagy gyümölcslét – egyik reggel a gyümölcscentrifugában gyorsan lenyomtunk jó egy kiló almát, meg kb. fél kiló répát, lett belőle majdnem egy liternyi lé, aminek egy részét magával vitte. A visszamaradt gyümöcsdarabokból, amelyekben ugye már nem nagyon volt nedvesség, sütit sütöttem, de nekem annyira nem ízlett, hogy ide is feltegyem a receptet – Nórinak viszont nagyon.
Aztán, most már napok óta közös kedvencünk a maglisztből sütött lepény (tulajdonképpen alternatív palacsinta), amelyet tortillaként, megtöltve mindenféle finomsággal, feltekerve fogyasztunk.
De először arról, mi az a magliszt.

Ezt a doboznyi cuccot a Nature Cookta-tól kaptam kipróbálásra; amint mondtam korábban, ezek a holmik nem olcsóak, de nem is érdemes az árukat a búzalisztéhez mérni, ugyanúgy teljesen felesleges a nyírfacukor árán háborogni a fehér cukorhoz képest (vagy akkor háborogjunk a mézén is, az sem háromszáz forint). Az ilyen lisztekből nem kilószámra használunk, hanem csak szépen, finoman, mértékkel.
Mert az életmódváltásban az is benne van, hogy leállunk a túlfogyasztással, ami az elhízás egyik fő okozója: ugyanis nagyon sokan többet eszünk a kelleténél. Még egy szendvics, még egy szelet süti, még egy tányér gyümölcsmártás finom pirított darával, pedig már nem is kellene. “Csak az íze kedvéért” – szokták mondani; nos, ezen a téren (is) meg kell változtatnunk a gondolkodásmódunkat, ha nem akarunk elhízni.
Ezek a lisztek úgy készülnek, hogy az adott magféleségből kipréselik az olajat, vegyszerek nélkül, hidegen, majd a visszamaradt úgynevezett pelletet finomra őrlik. Az így kapott lisztek rendkívül magas beltartalmi értékkel bírnak, széleskörűen felhasználhatóak. Magas a fehérjetartalmuk, ezért például vegetariánusoknak kifejezetten ajánlják.
Kísérleteztem már régebben a gesztenye- és a tökmagliszttel, most a szezámmag- és az amarántlisztet próbálgatom, nagyon jók a tapasztalataim. (Az amarántról írtam korábban itt.)
Ezt a lepényt azért szerettem meg nagyon gyorsan, mert nagyjából 3 perc alatt ebédet teremthetünk a semmiből egy éhes embernek. (Ha nem maglisztből, hát nem abból, a technológia ugyanaz.) A másik előnye, hogy rengeteg zöldséget belerakhatunk, és azokat nem is hőkezeljük, tehát a vitamintartalmuk megmarad.

Hozzávalók egy személyre:
1 tojás
2 ek amarántliszt (pl.)
annyi víz, hogy palacsintatésztánál kicsit sűrűbb legyen a massza

bors

Töltelék – egy ötlet:
1-2 szelet zsírszegény sonka
reszelt sajt (pl. Anikó)
zöldségek tetszés szerint (ebben most rukkola és bébispenót van)
joghurt és mustár összekeverve, mint öntet

A tojást egy edénybe ütjük, villával jól felverjük; hozzáadjuk a lisztet, elkeverjük, a vizet, a sót, a borsot. Kis zsiradékot forrósítunk a palacsintasütőben, és azon megsütjük a lepény mindkét oldalát, pont úgy, mint a palacsintát. Töltjük, feltekerjük.
Leves után éppen elég.

(Egyébként kaptam arról olvasói visszajelzést, hogy működik a kuponkód a fentebb belinkelt bioboltban: tehát, fizetéskor a praktikak12 kódot kell megadni, és 10 százalék kedvezményt ad a rendszer a Nature Cookta és a Xukor termékekre).)

Jöjjön az új

Hát elérkezett ez is, december 31.
Örülök, hogy magam mögött tudhatom ezt az évet; bár úgy gondolom, a Gergely-naptárnak nem sok köze van a sorsok fordulásához, az ember lelke mégis megkönnyebbül, hogy valami véget ért, és talán, végre valami jobb kezdődik el.
Nem volt könnyű év 2012. Nekem legalábbis.
De már a hátunk mögött van, néhány óra múlva ott lesz egészen, és lassan majd csak a szépre emlékezünk. Mert azért volt az is, történtek jó dolgok.
Most szeretnék boldog, eredményekben, sikerekben gazdag 2013-at kívánni, köszönöm a figyelmeteket, hozzászólásaitokat, hogy jöttök, olvastok. Az alábbi recepttel búcsúztatom ezt az évet, és akkor
JÖVŐRE VELETEK UGYANITT!

Baconba göngyölt csirkemell-roládok

Aszalt szilvás, kolbászos és gombás-juhtúrós-olívabogyós töltelékkel

Hozzávalók:
40 dkg bacon
1,5 kg csirkemell filé
mustár

bors

A töltelékhez:
30 cm hosszú füstölt kolbász
20 dkg aszalt szilva

A gombás-juhtúrós-olívabogyóshoz:
25 dkg gomba
1 fej vöröshagyma
8 dkg juhtúró
2 marék olívabogyó

bors

A csirkemelleket felszeleteljük, vékonyra klopfoljuk, majd mindkét oldalukat sózzuk, borsozzuk, és bekenjük mustárral. Állni hagyjuk kicsit, amíg elkészítjük a gombás tölteléket.
Ehhez a gombát és  hagymát felaprítjuk. Kevés olajon megdinszteljük a hagymát, rádobjuk a gombát, sózzuk, borsozzuk, és addig pároljuk, amíg a lé el nem párolog alóla. Akkor belekeverjük az apróra vágott (vagy aprítógépben összevágatott) olívabogyót, illetve a juhtúrót.
Alufóliából kb. 40 centis darabot tépünk, a két szélén hagyunk 5-5 centit, majd középre igazítva leterítjük egymás mellé a baconszeletek harmadát. A konyhapult frontjához viszonyítva merőlegesen. A baconcsíkokat beterítjük a kiklopfolt hússal, majd rátesszük a kolbászt, és az alufólia segítségével szépen, szorosan felgöngyöljük a húst. A fóliába csavarjuk, a két végét szaloncukor-szerűen zárjuk, és a tepsire helyezzük.
A másodikat ugyanígy készítjük el, csak éppen az aszalt szilvát halmozzuk rá egy csíkban.
A harmadikra pedig a tölteléket kenjük, azt nem kell egy csíkba, el is teríthetjük a húson.
180 fokos sütőben 30 percig sütjük, majd lehámozzuk a fóliát a tekercsekről, és így 210 fokon hagyjuk pirulni őket kb. 10 percig.
Hidegen-melegen egyaránt kiváló, saláta bőven elég mellé.

Illik is abba a koncepciómba, amelyet holnaptól tervezek indítani; jön a diétás január!
Majd meglátjátok.

BÚÉK! 

Főzzünk spanyolul! Albóndigas con orejones - húsgombócok sárgabarackkal

Ennyi sevillai sztori már megkíván egy tisztességes spanyol receptet, hát most következzen ez. Vettem néhány főzős magazint, kettőt már a karácsony jegyében adtak ki, ez a recept pedig egy olyan újságból származik, amely könnyű őszi recepteket ígér.
Tényleg nem nehéz elkészíteni ezt a húsos-gyümölcsös fogást, és az aszalt baracknak, illetve a narancsnak köszönhetően különleges, ám nagyon harmonikus ízvilágot kapunk.

Hozzávalók:
75 dkg darált marhahús (másból is készíthető)
20 dkg aszalt sárgabarack
1 zöld kaliforniai paprika
1 piros kaliforniai paprika
2 gerezd fokhagyma
1 vöröshagyma
1 tojás
1-2 ek zsemlemorzsa
2 narancs
3-4 ek olívaolaj
3 ek liszt
fél kk őrölt kömény
egy csipet sáfrányos szeklice

fél kk bors

1. Áztassuk be a sárgabarackot vízbe, legalább 1 órára.
2. Vágjuk apróra a hagymát. Tegyük egy tálba a darált húst, adjuk hozzá a hagymát, a tojást, a zsemlemorzsát, a köményt, a sáfrányos szeklicét, kb. 1 tk sót és a borsot. Keverjük jól össze. Formáljunk gombócokat a masszából, forgassuk lisztbe, majd egy nagyobb lábasban forrósítsuk fel az olajat, és ebben süssük körbe a gombócokat.
4. Amíg sülnek a gombócok, a paprikákat vágjuk félbe, csumájukat szedjük ki, majd a húsukat vágjuk vékony csíkokra. A sárgabarackot csepegtessük le.

5. Adjuk a gombócokhoz a paprikát és a barackot, majd reszeljük körbe a naracsok héját, ez is mehet a lábasba, és facsarjuk ki a gyümölcsök levét, majd ezt is adjuk hozzá. Aprítsuk fel a fokhagymát, és végül ez is kerüljön az edénybe. Fedő alatt főzzük lassú tűzön kb. 30 percig.

Tálaláskor a gombócokra locsoljunk a narancsos szaftból.
Eredetileg ez így, külön köret nélkül szerepel a lapban (gondolom, a gyümölcs,illetve a paprika a köret), de adhatjuk plusz körettel, akkor ez a mennyiség 6 személynek elég. Egyébként csak 4-nek.
Én tepsis krumplit sütöttem hozzá: 2 kg megmosott, héjas krumplit negyedekbe vágtam, tepsibe tettem, adtam hozzá kockára vágott szalonnát, lila hagymát, rozmaringot, sót, megöntöztem olívaolajjal, és kb. 50 percre 190 fokos sütőbe tettem. Néha átkevertem.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!