Mai Móni

A gyerekkor vége: amikor meg kell tanulnod mosni

A felnőtté válás folyamata rögös út, amely során elengedhetetlen, hogy a fiatal leváljon szüleiről. Ezt a szülőknek is tudomásul kell venniük, nem szabad önző módon magukhoz kötni a gyereküket, mert így a további fejlődésben gátolják őt. A legjobb, amit tehetünk, hogy elengedjük őket, ha szükségük van ránk, ott vagyunk, de hagyjuk, hadd vívják meg a… Tovább »

Kalóriaszegény vacsora: frittata friss spenóttal

Amikor az egyik családtagunkról kiderül, hogy kénytelen 160 grammos szénhidrát-diétát tartani, nos, az megint feladja a leckét. Persze, leginkább az illető családtagnak. Meg mindenki másnak is, aki azt mondja, hogy “majd én is azt eszem, amit te!” Ez van, amikor könnyű áldozat, van, amikor nem annyira. A frittata azért jó, mert azt mindenki megeszi. Amúgy… Tovább »

22 évig nem vették észre az orvosok a lány betegségét

Van egy kis biobolt itt helyben, amikor elkezdtem paleo sütiket készíteni, ott szereztem be az alapanyagokat – most, hogy már sok ilyesmit készítünk, és a nagykerek is egyre felkészültebbek paleo alapanyagokból, kevesebbet megyek oda. A minap ismét benéztem. Egy apám-korabeli férfi viszi a boltot, ami családi vállalkozás, egyébként; az elmúlt évek során megtudtam, hogy lányuk… Tovább »

Ha jól akarsz kinézni, tegyél érte!

Februárban végre rávettem magam, hogy elmenjek a keszthelyi Egészségfejlesztési Irodába. Hallottam már róla, hogy van ilyen, de valahogy sosem akartam szembesülni a cudar valósággal, hogy hogy is állok én egészségileg, meg mit is kéne változtatni. Mert úgy gondoltam, tudom én azt anélkül is. Állómunka, kevés mozgás, ittfáj-ottfáj, húdekövérvagyok, a szokásos. Nos, most azt mondom, aki… Tovább »

Cukormentes önjutalmazás: meggyes-zabpehelylisztes muffin

Valljuk be, néha kifejezetten jólesik betegnek lenni. Amikor nem nagyon vagyunk rosszul, csak egy kicsit, épp annyira, hogy mind magunk, mind családtagjaink előtt abszolút igazolt, hogy a napot (vagy netán kettőt!) teljes egészében az ágyban töltjük. Lehet könyvet olvasni – ajánlom például Dragomán György: A fehér király című regényét -, zenét hallgatni – ismeritek Hugh… Tovább »

Karácsonykor az idő

Fiatalabb koromban enyha cinizmussal hallgattam az egy-két generációval idősebbek megjegyzéseit az idővel kapcsolatban. Hogy ilyen drága, meg úgy suhan. Nevetségesnek tűnt, és mindig úgy gondoltam, hogy nekem az idő sosem lesz ellenfél.  Mert az idő egzakt. Egy perc mindenkinek hatvan másodperc, egy év háromszázhatvanöt, négyévenként hármoszázhatvanhat nap. És mindenkinek bele kell törődnie abba, hogy az idő… Tovább »

Mit tegyünk, ha a családban kitör a hasmenéses járvány?

Egyszer, amikor eldugult a mosogató, és a kezemmel mertem ki a trutyit a lefolyóból, a gyerekeim fintorogva néztek rám biztonságos távolságból, és onnan kérdezték: – Anya, hogy bírsz belenyúlni ebbe? Kissé rezignáltan feleltem: – Ha tudnátok, hogy nekem már mennyi mindenbe bele kellett nyúlnom… És tényleg. Szülősors ez, és jobbára az anyáké, hogy cseréljük az… Tovább »

Könyvajánló: Netfüggő gyerekek

Húsz évvel ezelőtt, amikor mi szülőkké váltunk, elképzelni sem tudtuk, hogy a tévénél komolyabb kihívás ér majd bennünket médiafronton. Úgy éreztük, hogy a legnagyobb feladat ezen a téren megszűrni, milyen filmeket nézünk, és megakadályozni, hogy az agymosás célját szolgáló műsorok, reklámok beférkőzzenek az otthonunkba. Hát benéztük. Ki gondolta volna, hogy a telefonok válnak mindentudó kütyükké,… Tovább »

Ne engedd a gyereknek, hogy azt nézzen, amit akar

Nagyon vicces videó kering a neten egy kisfiúról, aki egy az egyben leutánozza Rocky Balboa edzéstervét. Megdöbbentő, hogy a kissrác, aki alig látszik ki a földből, milyen jól hozza, illetve milyen pontosan megtanulta az egymás után következő mozdulatokat. Ha eltekintünk attól, hogy ez mennyire vicces, rá kell döbbennünk arra is, hogy legalább ugyanennyire ijesztő. S… Tovább »

A szokásos szeptember elsejei kép – nem úgy, ahogy megszoktuk…

Jósorsunk úgy hozta, hogy az elmúlt négy napot Olaszországban tölthettük. Erről mesélek majd az elkövetkező napokon, legalábbis nagyon remélem, hogy az időm ezt engedni fogja. De mivel megszokhattátok már tőlem a szokásos szeptember elsejei fotót, elkészítettük ma is, ahogy kell. Csak a helyszín volt kicsit más, és a gyerekek sem mentek még iskolába – ma… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!