Mai Móni

Ki mossa meg a papagáj fogát?

Szabó Szaunamester Zolival való ismeretségemet a sütijeimnek köszönhetem. Sógora éttermébe szállítottunk tortákat három éve, ahol Zoltán dolgozott egy ideig, később pedig a Péntek Esti Bisztró Klub vacsoráinak állandó szpíkere lett. Mert szaunamestersége mellett ért a borokhoz, a gasztronómiához. és olyan humora van, hogy ha fellépne valahol, mint stand-upos, biztos, hogy ott tapsolnék az első sorban.

Nos, Zoli mesélte a minap, hogy amikor recepciósként dolgozott egy közeli hotelben, a pultja mellett egy hatalmas kalitkában lakott Csucsu, a szálloda arapapagája. A kalitkán felirat figyelmeztetett a veszélyre: “Kérem, ne nyúljon be! Az állat harap!” Amellett, hogy a madár egész nap rikácsolt, zörgött, evett, szemetelt, az épp ügyeletes recepciósnak a vendégek vele kapcsolatos kérdéseire is meg kellett felelnie. A következő valós párbeszédeket Zoli meg is örökítette, és kommentjeivel látta el. Jó szórakozást kívánok hozzá!1.

– Milyen fajta?
– Ara.
– Hullámos?
– Nem, ara!
– Az is egy faj?
(Nem, ez azt jelenti, hogy ez a papagáj valakinek a menyasszonya…)

2.

– Hány éves?
– Hét.
– Ilyen öreg? Meddig élnek?
– Száz évig.
– Ilyen fiatal?

3.

-Miért nem engedik ki néha röpülni?
-Mert nem tudnánk elkapni.
-Dehát visszajönne, nem? Tudja, hogy itt kap enni.
(Próbáljuk ki. Elmegyek a Csillagba, és találomra kieresztek egy rabot. Meglátjuk, mi lesz.)

4.

(A papagáj épp egy barackmagot evett, előtte anya és lánya, akik látszatra nem egyetemi tanárok voltak, de ki tudja.)
-Nézd, hogy eszi a barackmagot. Milyen erősek lehetnek a fogai!
(A mijei?)
Hozzám fordul: -Ugye?
(Persze, látná, hogy habzik, amikor mossuk.)
– Ez egy madár. Ennek csőre van.
– Jó, jó, de hátul biztos vannak fogai. Különben hogy rágná el a barackmagot?
(Hátul. Hol hátul? Ha jobban összeszedem magam, keresztüllátok rajta, de fogat még nem észleltem.)
– Hát, nem vagyok benne biztos, de majd utánanézek a neten.
– Köszönjük. Holnap még itt leszünk.
(De én nem!)

5.

– De jó neki. Csak egész nap ül, eszik és alszik. Cserélnék vele.
(Hozom a kulcsot.)

6.

– …ez csak egy madár. Ennek nincs agya. (Akárcsak önnek…)

7.

– Nem harap?
– De! (Azért elkezdi bedugni az ujját.)
– Látja? Nem harap! (Azt láttam, hogy harapni készül!)
– Kérem ne nyúljon be! Az állat harap!
– Deho…. (Akkorát csípett az ujjába, hogy elkezdett vérezni.)
– Uram, szóltam.
– De miért nem szólt rám keményebben?
(Ja, hogy akkor ez most az én hibám?)

8.

– Milyen vicces lenne, ha maga lenne a ketrecben, a papagáj meg a pultban.
(Hogy ez eddig nem jutott eszembe!)

9.

Reggel. Jön a vendég, fülig érő mosoly, a ketrrechez:

– Ó, hát itt az én kis madaram, jó reggelt! Hát jól aludtál? Jól? Iiiiiiiggen! Hát ki a világ legszebb madara???
Aztán odafordult a pulthoz, balta arccal:
– Elveszek egy törölközőt, jó?!

10.

Na most, a vendégek jó része azt képzeli, hogy amikor a papagáj visszacsipog neki, akkor Ő kapcsolatot tudott teremteni egy alsóbbrendű élőlénnyel. Szerintem a papagáj ugyanezt gondolja. Neve (Csucsu) a külföldiek számára kiejthetetlennek bizonyult – jöjjön néhány kiütköző nyelvi probléma a magyar szavak és nevek külföldiek általi kiejtéséből:

Német:
-Hálló májn frojnd! Hálló! Dúbiszt Pupu, géh? Sőne pápágej! Hálló!
(Azt észrevettétek, hogy a németek folyton telefonálnak és este is reggelt köszönnek?) Jópofa nép

-Mojmoj Susu! Moj moj! Dú biszt májn frojnd, géh? Mojmoj!

Közvéleménykutatást végeztem a kollégák körében, mi az a mojmoj. Íme a válaszok:
-Hülye vagy? Ez nem német. Ez finn. Azt jelenti szia szia!
-Mojmoj? Lehet, hogy lusta kimondani, hogy morgen. És raccsol. És ezért azt mondja moj. De hogy ne hangozzék hülyén, duplázza. (Igazad van, így nem hangzik hülyén)

Végül megkérdeztem a vendéget (aki bajor volt). Azt mondta ez semmi. Szójáték. Gyerekkorában hallotta. Nesze neked Vejnemöjnen.

Azóta kiderült: A moin-moin Ost-frieseland-i (Északi Tenger) tradicionális köszönés. Minden napszakban használatos, kvázi: szervusz. Hát, most már ezt is tudjuk.

Angol:
– Háj máj dír frend, Sussúúú! (Ez a madár mindenkinek a haverja.)

Volt egy francia nő. Neki meggyőződése volt, hogy a papagáj beszél hozzá. (Nekünk meg meggyőződésünk volt, hogy ő beszél a papagájhoz. Na, ki nyert?). Az ilyet kéne ketrecbe zárni. Amikor először “szólt” a madárnak, hívni akartam az orvost. A nő teljes haspréssel elkezdett olyan hangot hallatni, mint amikor a kutyában retúr jegyet vesz a lenyelt falat. A nő franciául köszöntötte a madarat, a folyosó túloldaláról. Már buktam le röhögni, amikor meghallottam a telitüdős hangorkánt: ,,Szálű! Szálü Kukúúúú! Szálűűűűű!!” Amire ideért, már hangszínt váltott és elkezdte papagájul nyomni. Be akartam kapcsolni a google translate-et, hogy kiderüljön, miről diskurálnak, de egyoldalú kommunikáció volt. Ennyi erővel egy széknek is ugyanilyen sikerrel károghatott volna.

Amúgy néha, a fülsiketítő rikoltozás mellett szokott dumálni a madárka. Olyanokat, hogy papagáj, Kati, szia, hello, pápá. Ez kábé a teljes repertoár. Ezt variálja néha. Többet nem szabad várni tőle. Korlátozottak az agyi képességei. De nem annyira, mint egy-két vendégé.

 

 

 

Gyertek a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni...

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!