Mai Móni

Be kellett bizonyítanom, hogy cukrász (is) vagyok

A dilettantizmus és az értetlenkedés nagyon fel tud bosszantani. Olyankor kihívásnak érzem, hogy ráébresszem az értetlenkedőt, hogy nincs igaza, hátha levonja a tanulságot, és máskor körültekintőbben jár el – például munkavégzése során.

Mindjárt világos lesz, miről beszélek.

Többször volt már tanulóm az üzemben, felnőttképzésben résztvevők, mivel ott nem szükséges, hogy a gyakorlati oktató mestercukrász legyen. Mert én nem vagyok az. Soha nem volt semmi probléma, egészen mostanáig: jelentkezett egy fiatal lány, hogy nálam szeretné tölteni a gyakorlatát. Beleegyeztem, és átküldtem a szükséges papírokat, így a végzettségemet igazoló érettségi bizonyítványt. Így néz ki:

A lány beadta az oktatást végző intézmény – ahonnan már egyébként volt tanulóm egy éve – titkárságára, ahogy kell. Aztán egyszer csak rémülten hívott, hogy baj van. Nem fogadják el a papíromat, mert nem szerepel benne, hogy cukrász. No, mondtam erre, akkor hívd fel őket, és magyarázd el, hogy abban a képzési rendszerben ami még 91-ben is tartott, szakközépiskolásként nem egy, hanem egyből négy szakmát kaptunk mi, akik a vendéglátó szakközépben végeztünk: szakács, cukrász, felszolgáló és vendéglátóipari eladó (azaz pultos). Tehát a bizonyítványom nem kevesebb, mint egy szakmunkásképzőt végzett cukrászé, épp ellenkezőleg, több – bár erről nyilván lehet vitatkozni, ha a képzések minőségét vizsgáljuk. Mindenesetre tény, hogy négy szakma több, mint egy. 

Felhívta őket, elmondta, de ez nem segített.

Jó, mondtam neki, add meg a számukat, akkor én is beszélek velük.

Felhívtam az ügyintézőt. Udvariasan bemutatkoztam, és megkérdeztem, hogy mégis, mi a probléma a papírommal.

– Hát az, hogy nem szerepel benne, hogy cukrász.

Vettem egy nagy levegőt, és elmagyaráztam az ügyintézőnek is azt, amit előzőleg a lánynak. Hogy tudniillik a nagy OKJ-s rendszer előtt így vettek egy kalap alá több szakmát.

– Hát rendben van, de honnan tudhatjuk, hogy ön cukrász, hiszen ez nem szerepel a bizonyítványában…

– Nem találkoztak még ilyen típusú bizonyítvánnyal?

– De, és nem is fogadtuk el.

– Nagy hibát követtek el, ugyanis újra csak azt tudom mondani, hogy a “vendéglátóipari”szakképesítés akkoriban ezeket a szakmákat jelentette. És Önökön kívül a NÉBIH, a kormányhivatal, és mindenki más elfogadta, sőt, egy éve még Önök is elfogadták.

– Hát nem tudom… És esetleg nem dolgozik Önöknél valaki, aki cukrász?

– ÉN_VAGYOK_A_CUKRÁSZ!

Nem taglalom tovább, még mentünk néhány kört, és ugyanígy elbeszéltünk egymás mellett. Úgyhogy innentől becsületbeli ügynek tartottam az összes valaha volt vendéglátóipari végzettséggel rendelkezőért is, hogy bebizonyítsam: igenis, cukrászok is vagyunk.

Bementem egykori alma materembe, és az igazgató-helyettest kértem meg: adjon igazolást a végzettségemről. Nem ment olyan egyszerűen, mint gondoltam, lévén, hogy a bizonyítványomban hivatkozott 1985. évi I. törvényt már hatályon kívül helyezték, és sehol sem volt fellelhető. De pár nappal később a birtokomban volt, és büszkén lobogtattam:Hát ennyi év után, íme, most már semmi kétség. Talán az ügyintéző hölgyet is sikerül meggyőzni.

Gyertek a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni...

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Róbert Hatházy says:

    A szomorú ebben a történetben, hogy az ügyintéző hiányos tudása miatt Önnek kellett szaladgálnia. Azt gondolom, ha nem tudok valamit, nekem kell utánanéznem, nem pedig másnak szaladgálnia. Az is szomorú, hogy ezek szerint a “körte máterben” is legalább ilyen tájékozatlanok voltak.

  2. József Gelencser says:

    Ügyintézőt meg kellett volna kérdezni hogy neki milyen iskolai végzettsége van.

  3. László Zeke says:

    Ez az ügyintézői tudatlanság korunk problémája. A régi munkatársak vagy nyugdíjba mentek, vagy -főleg politikai indíttatásból- lecserélődtek. Az ifjú titánoknak és főnökeiknek a párttagkönyvön kívül semmi gyakorlati tapasztalatuk, kreativitásuk nincs, csak rendkívül gyanakvóak. Tárgyi tudásukat mindenféle pótcselekvéssel (pl. küldözgetéssel) “pótolják”, mert tudják, hogy megtehetik. Gondolom, hogy a “bizonyítás” után senki nem kért elnézést a hivatal részéről.

  4. Mannácska Manna says:

    Nagy úr a hivatalnok akkor is ha buta, mint a föld.

  5. Zoltán Zakar says:

    A hibát a bizonyítvány kitöltője követte el, mert eleve a törvényi hivatkozásban felsorolt összes szakmát fel kellet volna sorolnia a bizonyítványban, úgy ahogy a később kiadott igazolásban leírták. Ez adminisztrációs hiba és hanyagság volt.

  6. Róbert Hatházy says: (előzmény @Zoltán Zakar)

    Nem vagyok teljesen biztos, mert amikor kiadták a bizonyítványt nyilván ez a rendszer élt, ezt kellett leírni és álmukban sem gondolták, mi lesz 25 évvel később.

  7. Hanis Istvánné Nusi says:

    Tisztelt cukrász hölgy. Nem csak a cukrászoknál,de a könyvelőknél sem ismerik el a könyvelői szakképesitést 1973-ban érettégiztem a Veszprémi Közgazdasági Szakközépiskolában, ahol én is 4 szakmát szereztem. Az én érettségi bizonyitványomby bele van irva mind a 4. Csak egy a baj! Nincs mérlegképes végzettségem. Igaz,hogy a mai mérlegképesek még könyvelni sem tudnak, csakma szájuk nagy.Mi még megtanultunk könyvelni. De nem baj, fel a fejjel. Lehet, hogy az Ön ügyintézőjének felsőfoku képzettsége van de emellett olyan buta mind három tökföld együtt.

  8. Agi Vamosi says:

    Teljes mértékben érzem a probléma lényegét és az üzletvezetőnél,ami már csak boltvezető minősítést kap :(,mert miért is lenne a végzettséged után tisztes megnevezés egy kétéves képzéssel tudtam elérni. Igen ennyire van a bürokrácia és egyébként a végzettségi kódszámot,besoroló számra hivatkozva utasították el a kérelmem. De utána megszereztem a Boltvezető 🙁 titulust aztán mégsem éltem vele. A végzettségem eladó,szakács,cukrász és a csúnya szavú kifejezés “pincér” és természetesen a gyakorlati idők is ki voltak töltve rendesen.

  9. Marosi Károly says:

    Anno, mikor én végeztem 1985.-ben, a Gundel Károly Vendéglátóipai Szakközépiskolában – csak a szakmai tárgyakból kellett különbözeti vizsgákat letennem, és kaptam egy második érettségit, ami SZAKÁCS, CUKRÁSZ, FELSZOLGÁLÓ és ÜZLETVEZETŐ képesítést nyújtott. Mai napig büszkén vallom, hogy az ország “Laci bácsi”-ja tanított a szakácsmesterségre. Természetesen nem dolgozom már ezekben a szakmákban, csak a szállodaiparban volt szükség rá.

  10. Bár logikusnak tűnik, én is gondoltam erre,hogy rosszul töltötték ki a bizonyítványt, de azokban az években az összes bizonyítványt így töltötték ki mindenkinek, tehát nem gondolom, hogy ötletszerűen jött ez, hogy na, mit írjunk be, olyan hosszú felsorolni ezt a négy szakmát, inkább mondjuk azt, hogy vendéglátóipari…Gondolom, a hivatkozott törvény alapján nyilvánvaló lehet, csak hát a hivatkozott törvényt időközben hatályon kívül helyezték, én nem is találtam a neten sehol sem, lehet, hogy megpróbálkozom a könyvtárban, mert most már kíváncsi vagyok nagyon.

  11. Az ügyintéző hölgyek általában nagyon praktikus gondolkodású fiatalok, akik tudják, hogy milyen lehetőségek nyílhatnak meg a pályázó előtt,ha jól végzik a feladatukat. A logikus gondolkodás egyik megnyilvánulása a kérdőívek kitöltésekor tapasztalható: bizonyos OKJ képzés alapfeltétele az érettségi, amivel értelemszerűen minden felsőfokú végzettségűnek rendelkeznie kell. Ezért a végzettsége rovatba beírja: “érettségi” ! Bizonyos helyeken hátrány a felsőfokú végzettség és tény, hogy a fiatal hölgyeknek több tapasztalata van a kérdőívek kitöltésében.

  12. Noémi Vajda says: (előzmény @maimoni)

    Én szívesen megküldöm neked 🙂 ha mondasz egy időállapotot (-tól -ig időszak), amelyik érdekel.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!