Mai Móni

És beültem egy idegen fickó mellé, egy idegen kocsiba

Érezted már azt a szintű fáradtságot, hogy mindegy, hol, csak hadd aludhass még egy keveset? Szokott rángatózni a szemed alatt az a kis izom, amiről az ember persze mindjárt azt gondolja, hogy ez már itt az idegösszeroppanás?

De nem az, á, hidd el, bírod még. Csak fáradt vagy.

A fáradtságnak sokféle fokozata van; a minap egy ismerősöm mesélte, hogy elment a piacra tejet venni, leparkolt, a  gyerek a kocsiban maradt; “a piacról jövet kulccsal a kezemben egy tök idegen autó előtt álltam meg, s csodálkoztam, hogy hol van az ajtajáról a kulcslyuk. A fiam 3 autóval odébb vigyorgott, várta, mikor esik le nekem a tantusz, hogy hiába van a távirányító a kezemben, azt a másik fekete járgányt nem bírom jobb belátásra téríteni…”

Hasonló sztorim nekem is van. Nem olyan régen a férjemmel a megyeszékhelyen intéztünk hivatalos ügyeket, több helyre is mentünk, futás be, futás ki, a végén megkértem emberemet, álljunk meg a boltnál. Berohantam, kirohantam, pattanok az autóba, fekete, stimmel, és már mondtam volna, hogy “mehetünk”, amikor észrevettem, hogy egy rendkívül döbbent fickó ül a sofőrülésen, én pedig egy idegen kocsiban vagyok; egyidejűleg a férjem a szomszéd autóból legalább olyan hökkenten néz rám, mint itt ez a férfi. Úgy robbant ki belőlem a nevetés, hogy alig bírtam elnézést kérni, és láttam,  hogy kész, itt a vége, teljesen bolondnak néznek.

Megnyugtató azért, hogy ilyesmi mással is megtörténik… Hajnalka a következőt mesélte: “egyszer leparkoltam egy benzinkútnál, hogy megvegyem az éves matricát; jövök ki, és lazán beülök egy igencsak megszeppent néni mellé egy tökidegen autóba. Igazság szerint mire kapcsoltam, már bent is voltam fél lábbal (az tűnt fel, hogy kék huzat van az ülésen, meg egy idegen néni az anyósülésen), aztán néztünk egymásra… A két gyermekem meg egy kocsival arrébb nagyon szórakozott rajtam… Mondtam, hogy oppardon, és mintha mi sem lenne természetesebb, kiszálltam, és elegánsan rácsuktam a nénire az ajtót…” 

Szóval, ha veled is történik ilyesmi, ne ess kétségbe. Pihenj. Aludj. Regenerálódj.

Egyébként gondoltad már azt, hogy ha még egyszer megcsörren a telefonod, olyan messze hajítod, amilyenre csak bírod? Körülbelül ilyen érzés, azt hiszem:

 

Gyertek a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni...

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!