Mai Móni

Vesztettem, meg nyertem is

Rég elfelejtettem már, milyen is egy szavaztatós nyereményjáték, hiszen már négy és fél éve volt, hogy megnyertem a sevillai utazást; az biztos, hogy akkor megfogadtam, többet ilyesmibe nem megyek bele. Emlékszem, amikor Nóri, első gyerekünk világra jött, a két lány, akivel egy szobában voltam, előttem jelentette ki fennhangon, hogy ő többet soha nem szül, sőt, az egyik még azt is, hogy lemond a szexről hátralevő életében. Az elsővel a következő szülésünket is együtt vittük véghez, a másikkal pedig rendszeresen találkozom, ezért tudom, hogy neki is lett még egy lánya.

Így voltam én is ezzel a fogadalommal: elhalványult a szavazathajkurászással töltött nappalok és éjszakák , az ezerszámra írt üzenetek (légyszi, szavazz rám itt és itt) nyomasztó emléke, mert megint elérhetővé vált, hogy megnyerhetem a versenyt. Egy családos írással kellett indulni, és ha a legjobb tíz közé beválasztanak, hát ott kell szavazással elsőnek lenni – csupán tíz között. Cserébe százezer forintos vásárlási utalvány, okostelefon, egy évre elegendő kávé (sokat kávézom) volt a nyereménycsomagban.

Na, gondoltam, megpróbálom.

Beküldtem az írásomat, ami bekerült a tíz legjobba. Elkezdődött a szavaztatás, simán vezettem végig tulajdonképpen – hála a sok éve hűséges olvasótábornak, na meg persze családomnak, barátaimnak, ismerőseimnek, akik rendíthetetlenül gyűjtötték a szavazatokat. Aztán az utolsó napon, déltől – éjfélig tartott a játszma – valami megváltozott. Olyan erővel találtam szemben magam, ami aztán – igaz, csak 3/4 12-kor ismertem el – legyőzött. Hogy milyen érzés volt?

Vegyes. Az rossz, hogy vesztettem. Az is rossz, hogy megmagyarázhatatlan túlerővel találtuk szemben magunkat – de egészen hihetetlen volt az a megmozgatott tömeg, aki szavazott rám, sőt, szavazatokat gyűjtött nekem. Eszembe jutott, hogy négy és fél éve én fordítottam az utolsó nap délutánján, s hogy ellenfelem – akit mindig is szerettem és tiszteltem, és sajnáltam, hogy a versengés, ha rövid időre is, de falat emelt közénk – valami hasonlót érezhetett, mint én most. Egy kis csalódottságot, értetlenséget, de örömöt is, hogy végre nyugodtan kávézhat reggel. Meg, hogy az élet visszatér a rendes kerékvágásba.Miközben reggel fél 6-tól pakoltam össze a kész tortáinkat a kiszállításra, el-elmosolyodtam magamban azon, milyen üzeneteket kaptam előző éjjel. Vagy, hogy a kisebbik fiam osztálytársaiból milyen klassz kis csoport verődött össze, akik teljes erőbedobással dolgoztak azon, hogy “a Kövér anyuja” győzzön. Hogy nagyobbik fiam a pécsi egyetem hallgatóit mozgósította hatalmas számban, lányaim is, akiket csak tehettek. Aztán, ott volt Emőke, az úszóedzőm, aki szerintem jobban izgult, mint én, és többszáz embert elért; Betti, a könyvelőm, aki tizenegykor írta, hogy jó lesz, ha lezárul ez a hacacáré, mert lassan szívinfarktust kap; Anikó, aki a sevillai szavazáson is sokat segített nekem; Ági, aki középiskolás osztályát izzította a szavazásra, szavazatszerzésre; és még rengetegen, akik írtak ismerőseiknek, azok az ő ismerőseiknek – szóval, hihetetlen tömeget mozgattunk meg együtt, és sokkal könnyebben jöttek a voksok, mint 2012-ben. Mondjuk, az tény, hogy legjobban a versenyt kiíró cég járt… Éppen ezért bántott kicsit, hogy a nyertes kiértesítésével egyidejűleg nem küldtek pár sort, hogy köszi a részvételt, de ez azóta változott, megérkezett a levél, köszönettel, sőt, igen nemes gesztusként egy 5000 forintos vásárlási utalvánnyal, amely az ő boltjaikban, webshopjukban  vásárolható le. 

Összegezve: bár ugyanazt  – vagy szinte ugyanazt – az energiát beletettem, mint az, aki nyert, most ő volt a jobb. Mindezek ellenére rendkívül nagy hála van bennem azért a rengeteg biztatásért, kedves szóért, amit a szavazás alatt és után kaptam a rokonoktól, barátoktól, ismerősöktől, ismeretlenektől. 

Végül is, azt gondolom, jól van ez így.

Még elhinném, hogy az élet habostorta.

Gyertek a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni...

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. malabetty says:

    Drága Móni! Szépen indul ez a ma reggel is – olvasva az írásod! Köszönöm a történeted is, ugyanúgy, ahogy a tanulságot. Jó volt Veled élvezni a szavazatgyűjtést, a hajrát. Köszönöm! A mi szemünkben Te nyertél – és nekünk még van lehetőségünk a sütijeidre is 🙂 Köszönjük!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!