Praktikák sok gyerekhez

Végre vége!

Hát megvolt végre ez a vizsga is. Itt vagyok újra.
Az eredményt holnap tudjuk meg, optimista vagyok és bizakodó, bár, az voltam a számvitel vizsga után is, mégis csak kettes lett.
De most boldogsággal tölt el önmagában az a tudat, hogy vége, vége, vége, nincs több magolás néhány hónapig, nincs vizsga, nincs gyomorideg.
Amikor a múlt hétre optimistán bevállaltam sógorom két gyerekét a saját négyem mellé, gondolván, együtt mégiscsak jobban ellesznek, nekem meg lesz majd valami időm a felkészülésre, hát, azzal alaposan mellélőttem. Hat gyereknél azért már csak-csak mindig akad valami tennivaló, valakinek vagy fáj, vagy kiesett, vagy nő, vagy elveszett, vagy otthagyta, kér még, elfelejtette, összekente, leette, leöntötte… Amikor meg nem, akkor jólesik épp semmire sem gondolni egy kicsit, felpolcolt lábakkal.
Szombaton megvolt a ballagás, ezt követően maradt két egész napom a felkészülésre, amiről tudtam, hogy nyilvánvalóan kevés. Kisebb gyerekeimet szétosztogattam, egyiket anyám vállalta be, másikat a barátnőm, Nóra lányomnak is kimenőt adtunk, Bálint maradt egyedül, és meglehetősen nehezen találta fel magát ebben a szituációban.
Vasárnap végeztem az elméleti anyag jórészével, vagyis a húsz tétellel, maradtak a magolandó fogalmak és a gyakorlati feladatok (számítások). Hétfőre. Aztán, hétfő délután arra lettem figyelmes, hogy görcsöl a gyomrom, és Bálintra csupán morogni vagyok képes, amiért közli, hogy éhes, vagy labdát pattogtat, vagy egyáltalán felveti, hogy elhívná néhány napra kis barátait.
Eszembe jutott az előző vizsgaidőszak, amelynek végén a férjem jelezte, hogy ha félévenként ilyen leszek, akkor inkább fontoljam meg, tényleg kell-e ez nekem. És úgy döntöttem, nem görcsölök. Eszembe jutott egy bibliai vers, Pál apostol mondta a következő mondatot:
“Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.”
Igaz, ebben a kontextusban drámaian hangzik, de ha hiszitek, ha nem, egyből meg is nyugodtam. Befolyásolja az életemet ez a vizsga?
Nem.
Lesz bármilyen negatív következménye a jövőmre nézve, ha netán nem sikerülne a vizsga?
Nem.
Rongy ember vagyok, ha netán nem sikerül a vizsga?
Nem.
Leraktam a jegyzeteimet, fél órán át áztattam magam a fürdőkádban, majd, miután kiszálltam, kékre festettem a lábkörmeimet.

Ezzel mintegy kifejezésre juttattam, hogy számomra tényleg elkezdődött a nyár. Az Örökkévalóhoz kiáltottam, tekintsen le rám, és lássa meg, mennyi erőfeszítést tettem a vizsga sikerének érdekében, és ne hagyjon megszégyenülni.
Azért, persze, ma felkeltem reggel 6-kor, hogy még pár dolgot át tudjak nézni, de folyamatosan nyugtattam maga, csak semmi pánik, nem lesz semmi baj.
Nem is volt; ugyanazt a feladatlapot kaptuk, amit a múltkor. Persze, voltak, akik annak a feladatait azért nem nézték át, mert hogy az most úgysem lesz… Én, biztos ami biztos alapon megnéztem azokat is.
Hát ezért vagyok most optimista és bizakodó.
Most pedig megmutatom a ballagási ebédre sütött egyik sütit, amely nagyjából az ebéd előtt el is fogyott, miközben gyorsan készítettem a köreteket, épp az utolsó két példányt sikerült megmentenem fotózásra.
Nagyon egyszerű és gyors is, ha nem tudtok mit kezdeni a rengeteg cseresznyével, kiváló mód a felhasználásra!

Cseresznyés pite
Hozzávalók:
5 tojás
25 dkg vaj
25 dkg cukor
25 dkg liszt
1 tk sütőpor
50 dkg magozott cseresznye

1. Melegítsük elő a sütőt 180 fokosra.
2. Üssük a tojásokat egy edénybe, adjuk hozzá a cukrot, és verjük gépi habverővel legalább öt percig, amíg jó magas és habos nem lesz a krém.
3. Keverjük hozzá a lágy vajat (lágy legyen, tényleg!), a lisztet és a sütőport, öntsük sütőpapírral borított közepes tepsibe (az enyém 30×28-as), szórjuk rá a cseresznyét, és süssük 30-35 percig.

Ennyi! Ha kihűlt, vágjuk fel, és szórjuk meg porcukorral.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Anonymous szerint:

    Őszinte részvétem, és együttérzésem! Ugyanis én pont ebben a cipőben járok! A jövő héten lesz az utolsó OKJ-s vizsgám, és remélem meg lesz a második bizi is! Most tanulás van “ezerrel”! Nekem nincs 4 gyermekem, csak 1, és az is már 18 éves, de így is elég a család, háztartás, munka közé beiktatni egy kis tanulást is! Nem is értem, hogy Te hogy tudtál egy hétvége alatt 20 tétellel végezni?! Nagyon profi vagy!:)Legközelebb majd Tőled kérek tanácsot! Én is gratulálok!

  2. Magdaléha szerint:

    Biztos jól sikerült a vizsga, úgyhogy most már hátradőlhetsz :-))))

  3. Anonymous szerint:

    Szia Móni!Megcsináltam a sütit sárgabarackkal, nagyon finom lett. Fahájas porcukorral hintettem meg. Kicsit a barack savanykás benne, ezért azon tépelődöm, hogy vajon, ha fahéjas porcukorba meghempergetem a barackokat és úgy rakom a tészta tetejére, úgy jobb lenne talán…Egyébként nálam sárgabarack túltermelődés van, kerestem nálad sárgabarackos süti recepteket, de nem találtam, így ezért csináltam ezt a fajtát barackkal. Ha van esetleg recept tipped rá, köszönettel veszem…Üdvözlettel:Anna

  4. Maimoni szerint:

    Hát, képzeld, pár napja én is megcsináltam sárgabarackkal, és ugyanerre jutottam: kicsit savanykás, nem kéne-e fahéjas porcukorba forgatni…?:))Érdemes lenne megpróbálni, ha már ketten is erre gondoltunk. A sárgabarack túltermelésért irigyellek, gondolom, lekvárral már tele a kamra… Majd utánanézek, most egy őszibarackos-joghurtos tortát készítettem, de az szerintem sárgabarackkal nem biztos, hogy jó lenne… Pont a savanykásság miatt.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!