Mai Móni

Dödölle lépésről lépésre

Úgy is mondhatnám, dödölle tutorial.

Szerepelt már a blogon ez a jellegzetes vasi, zalai parasztétel, először kissé elhibázva itt, másodszor már jobban, bár nem tökéletesen itt. Családom egyik fele egyenesen rajong a hagyományos magyar konyháért, és épp ezért mélyeket sóhajtozva veszi tudomásul, ha én e tudás birtokában mégis mondjuk vöröslencsét, kuszkuszt, bulgurt, ilyesmit készítek; időnként, mintegy hangulatjavító intézkedésként aztán (látszólag) hanyagul odavetem a szokásos kérdésre (mi lesz az ebéd?), hogy mondjuk tepsis krumpli, vagy tócsi, még ritkábban: dödölle. Ez utóbbinak egész komoly nimbusza van, nem egyszer szegezték nekem ismerőseim szinte döbbenten a kérdést, hogy TE TUDSZ DÖDÖLLÉT készíteni? Hát persze, mondtam erre mindig álszerényen. Nem nagy ügy.
Viszont ritkán állok neki. Pedig vannak ennél sokkal időigényesebb ételek, a dödölle projekt az első szem krumpli kézbe vételétől kezdve az utolsó galuskák megpirításáig másfél óra alatt letudható, amelynek csak a vége intenzív munka. Mégis. És gyanítom, nem egyedül én vagyok így vele – ezért is gondoltam azt, hogy fényképes útmutatóval – remélhetőleg – megkönnyítem azok számára az elkészítését, akik eddig még soha, vagy csak nagyon ritkán veselkedtek neki a gyártásának.

Hozzávalók (6 személyre):
2 kg krumpli
50 dkg rétesliszt
8 közepes vöröshagyma

zsír/olaj a sütéshez
tejföl a tálaláshoz

Először is a krumplit meghámozom, adott esetben meghámoztatom egy önfeláldozó családtaggal (ha dödöllét szeretnél…), kis kockákra vágom, és annyi vízben, amennyi éppen ellepi, megfőzöm. Két teáskanál sót is szórok a vízbe.

A megfőtt krumplit krumplinyomóval áttöröm, minél alaposabban.

Az áttört krumpli alatt teljesen takarékra veszem a lángot, és annyi réteslisztet adok hozzá, amennyitől rettentő nehéz lesz keverni; komoly izommunka, ismét lehet segítséget hívni, fogjátok a lábost, ti akartátok, hogy legyen dödölle…! A gázt csak akkor zárom el, amikor teljesen elkevertem a lisztet a krumpliban.

A masszát – amely jól formázható – jó nagy vágódeszkára teszem ujjnyi vastag rétegben (amennyi ráfér), hogy hamarabb hűljön.

Közben a megtisztított hagymákat félbe, majd vékony szeletekre vágom, és kevés zsíron, ha nincs, olajon megpirítom.

A langyos masszából kis darabokat szedek, a két tenyerem között egy mozdulattal galuskává formázom.

Egy teflon serpenyőben, szintén kevés zsíron/olajon megpirítom. Azért kell a teflon, mert különben leég a lisztes krumpli a serpenyő aljára, és nem tudnak megpirulni a dödöllék.

A szép piros galuskákat beleforgatom a pirított hagymába.

Ha egyszer fel kellene sorolnom azt a 10-20-100 ételt, amit szerintem egy embernek mindenképp meg kell kóstolnia életében, a dödölle benne lenne mindegyik válogatásban, az biztos.

Gyertek a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni...

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Mike Adina says:

    Soha életemben nem ettem még dödöllét. Csak az “Éliás, Tóbiás”-ban hallottam róla.Már a múltkori bejegyzésedben is felkeltette az érdeklődésemet. Most meg úgy örülök, hogy leírásod alapján elkészíthetem! Nagyon köszönöm.

  2. Maimoni says:

    Adina, remélem, sikerélményed lesz!! A dödöllét muszáj megkóstolnia MINDENKINEK!

  3. Tímel says:

    Ó, de jóóóó! Nagy krumpli rajongó vagyok !! Kivéve a krumplis tésztát.
    Én már ettem, bár bevallom őszintén hagyma nélkül szeretem igazán, és a tejfölt túlzásba víve + hozzá kis tört fokhagyma 🙂
    Köszönöm, hogy eszembe juttattad 🙂

  4. Zsu says:

    Szia Móni!
    Kicsit hosszú leszek…
    Félig vasi, félig zalai vagyok… Vagyis ez az az étel, amit ehettem mindkét nagymama, anyu, anyós és egyéb nőrokon által elkészítve…:)
    Mindenki így készíti, mégis minden háznál kicsit más a vége… (galuska nagyság, hagyma mennyiség stbtb.)Nagymamám tepsiben is szokta pirítani, ha sokan gyűlünk össze:)
    Nagyon szeretem, egyszerű, gyors, laktató! Télen 2-3 hetente van!
    Azért (is) szeretem a blogot, mert tényleg olyan ételeket készítesz, amit az ember meg is tud csinálni! Nincs semmi extra, hiper-szuper különleges összetevő, amit csak nagy kutatómunka után lehet beszerezni, nincs különleges eszközre szükség…
    És mindig olyan jó ötleteket adsz, a töltött káposzta után, azt hiszem most ez jön nálunk is!!!:)

  5. Maimoni says:

    Tímel, jó hogy mondod, fokhagymával, jó sok tejföllel nagyon jó lehet!
    Zsu, köszönöm a kedves szavakat, nagyon jólesnek…!:)

  6. Létező says:

    ó, Móni, igazán hálás vagyok, ez konkrétan hiánypótló, már akartalak zaklatni miatta, ugyanis… Én megcsináltam mind a két korábbi módon, (tepsiben és olajban)és bár a jobban sikerült verzió lényegében az egyik kedvenc ételünk lett, mégis éreztem, hogy valami nem (nagyon nem) stimmel. pl: az olajban sütés nekem bő olajat jelentett automatikusan, hát úgy megszívta magát, hogy csak na… mindhatnám, csak az ígéret sült ki rendesen.
    úgy örülök! és most újra megpróbálhatom! Köszi! 🙂

  7. Zsu says:

    Most néztem a régebbi dödöllést bejegyzéseidet is..volt ott egy olvasó, aki említett neked egy fórumot (januárban), kérted a linket, de nem láttam, hogy elküldte volna:
    Hónap végi spórolás:Nagyanyáink és saját ötleteink…
    itt találod: http://www.hoxa.hu/?p1=forum_tema&p2=44009

  8. Rose says:

    Mi(anyu és mivel tőle tanultam így én is) mindig a tepsiben pirítós verziót szoktuk készíteni(mikor kész a lisztes massza, bele a nokedli szaggtóba és úgy beleszaggatva a kiolajozott tepsibe). Megszórva pirított hagymával… Nyami! Tejfölös verizóban még nem ettem, de majd legközelebb így próbálom 😀

  9. 4Gyerek says:

    Na, úgy jártam mint Adina. Azaz eddig soha. Na, de ezután akkor tuti.
    S örülök annak amit Timel írt. Nem én vagyok az egyetlen kivétel a krumplis tésztával való ellenséges viszonyra. És én is krumpli rajongó, érzem ez majd bejön.
    Éliás, Tóbisá ….sálálálálá

  10. Anonymous says:

    SZia Móni, én is imádom a dödöllét és rendszeresen készítem. Azt azonban kevesen tudják, hogy a Felvidéken készül a dödölle “előképe” a macskanadrág. AZért hívják így, mert ha beleraknák a cicát a fazékba nem jöhetne ki nadrág nélkül, annyira ragad. Úgy készül, hogy a liszttel alaposan összefőzött krumplit (eddig pont mint a dödölle)hagymás, zsíros kanállal tányérokba szaggatják, ellapítják, (juh)túróval és sülthagymával megszórják. Egyszer próbáld ki, amikor dödöllét készítesz – nagyapám kedvence volt. Zsófi

  11. Edit says:

    köszi-köszi-köszi!

    imádjuk a dödöllét, de még soha nem álltam neki egymagam csinálni, inkább a kész/fagyasztottak vettük.
    De ez a fényképes leírás tök jó, asszem jövő héten kipróbálom 🙂
    Ha ilyen szuper lesz a laptopkonyha is, állandó vendég leszek 🙂
    puszi
    Edit

  12. Anka says:

    Bár én somogyi vagyok, de lépésről lépésre így csinálom én is!!! Nagy kedvenc, nagymamám egy másik változatot szokott még készíteni, a hagymára szórt paprikát, ez volt nagypapa kedvence. Köszi Móni, hogy eszembe juttattad, ez olyan jó kis őszi-téli eledel.

  13. Betti says:

    Soha nem ettem még, de kedvet kaptam hozzá. Köszi a részletes leírást!

  14. Gabika says:

    Ez az az étel, amit még én sem kóstoltam sosem! De látom szerencsére nem vagyok egyedül vele! Most viszont kedvet kaptam hozzá! :)) Úgyhogy azt hiszem a jövő héten ki fogom próbálni! Fokhagymás tejföllel! :))

  15. Notburga says:

    Csak csatlakozni tudok az elöttem felszólalókhoz. Régóta fájt a fogam egy dödöle leírásra… Hát most itt van! Nagyon köszönöm. A párom különösen 🙂

  16. Betti says:

    Gyerekkorom íze!!!Nálunk, palócoknál a neve: ganca. Először azt hittem, az olasz gnocchi-ból jött…de sajnos nem tudom az eredetét. Pont ugyanúgy készül, mint a dödölle…:)
    üdv.: Betti

  17. GasztroRéka says:

    Ezer köszönet ezért a bejegyzésért! Régóta megakartam tanulni! Nagyon szeretem!

  18. Adrienn says:

    Én sem ettem még, de biztos nagyon finom, kipróbálom:-)

  19. Suzi says:

    Mivel édesanyám, és legjobb barátnőm is Zalában nőtt fel, ezért ezt muszáj megtanulnom,érdekes, hogy pont tőled, min annyi minden mást is! Mindenesetre köszönöm!!:-)

  20. Maimoni says:

    Örülök, hogy ennyiőtöknek örömet okozott ez a bejegyzés! És köszönöm ismét a szép szavakat!

  21. Anka says:

    nekem meg eszembe jutott, hogy ezt gánicának is szoktuk hívni, csak érdekességként írom…

  22. Anonymous says:

    Ma ezt csináltam. Nagyon finom lett, az egész családnak ízlett. Nem gondoltam volna, hogy ilyen egyszerű és laktató.Köszönöm! dóri

  23. Timi says:

    Én csak annyit mondok: http://laszlorego.blogspot.com/2010/10/elias-tobias.html

    Meg annyit, hogy a gánica nekem is eszembe jutott, de én azt liszt helyett kukoricaliszttel/darával ismerem. Köszi, Müni!

  24. Turák Kinga says:

    Imádom! Anyu kavar én sütöm, fiúk (is) eszik! 🙂 annyiban másképp, h bő hagymás olajban sütjük mi… de gondolom, az ízhatás emígy is megvan!!!

  25. Emese says:

    Köszi! Köszi! Köszi! Megcsináltam nagyon finom hm hm. Szomszédasszonyom kérdezte mit főzök, mondtam neki, hogy dödöllét. Elkerekedett a szeme, hogy az milyen? Nah adtam neki kóstolót. Őt is meggyőzte 🙂

  26. Marcella says:

    Szia! Már régóta olvasom a blogodat, nagyon tetszik, amúgy én is “földid” vagyok, keszthelyi. Én a dödölle könnyített változatát készítem, amivel pont a nehéz munkát lehet megspórolni :). A főtt krumplin hagyok kevés főzővizet, összetöröm, összekeverem pikk-pakk a liszttel és már kész is. Kiszaggatom, kiolajozott tepsiben piros-ropogósra sütöm. Senki nem mondja meg, hogy nem a hagyományos módon készült, érdemes kipróbálni!

  27. Orsi says:

    Szia, látom nem én voltam az egyetlen aki a héten belevágott a dödölle-projektbe…

    És remekül sikerült!! Köszi!

    Orsi

  28. Krisztina says:

    Megcsináltam! Isteni lett!
    Egész hétvégén a blogodból főztem, mondta is a fiam, hogy anya laptopból főz. Kezdtem a tárkonyos csiberagulevessel, aztán a mustáros hús, amit én tarjából készítettem, és tegnap délután az almás aszalt barackos rétest is megcsináltam. Minden elfogyott az utolsó morzsáig. Itt is köszönöm a jobbnál-jobb recepteket.

  29. Maimoni says:

    Köszi mindenkinek, örülök, hogy sikerélményetek volt!:))

  30. T-P-Andrea says:

    Ma fogom elkészíteni életem első dödölléjét,még nem ettem és nem is csináltam majd megírom,hogy milyen lett!!!

  31. T-P-Andrea says:

    Megcsináltam!!!!!!

    Életem első dödölléjén vagyok túl,nagyon jó lett!!!

    Köszönjük a fincsi receptet,JÖHET A KÖVETKEZŐ!!!!

  32. gitmargit says:

    Na én sem ettem még, de annyira jokat irsz rola, hogy ki kell próbálnom. Viszont még nincs krumplinyomóm… azt hiszem venni kéne!

  33. Maimoni says:

    Andi, örülök!
    Gitmargit, ha nem akarsz krumplinyomót venni, csinálj tócsit!

  34. muzsi says:

    na, én is megcsináltam, remek napot választottam neki, mikor vendégség jön délután, szóval a dödölle mellett még készült 3 tepsi leveles rúd (magos, sajtos), kenyércsigák, egy tepsi joghurtos süti, hát nem kicsit készültem ki,leszakad a hátam 🙂 persze a férjem is segített. fincsi lett nagyon 🙂

  35. 1 zugolvasó says:

    Szia Móni!
    Már nem is tudom, mióta olvasom a blogodat, a történeteket és recepteket… ötletet is vadásztam róla többet, pl. kis családom egyik kedvencét is, a reggelire baracklevárral legfinomabb kicsi palacsintát… – csak valahogy nem vagyok az a kommentelős fajta…
    Aztán kezdődött, hogy jó sok fényképpel kezdted illusztrálni a posztjaidat. Na, először gondoltam, hogy ezt meg minek. Aztán megszoktam, megszeretettem. Ennél a receptnél pedig egyenesen áldalak érte 🙂 Tavaly az őrségben nyaraltunk, s ettünk dödöllét is, ízlett nagyon, kérdeztük, hogy hogyan kell készíteni, el is mondták, de olyan macerásnak-pepecselősnek tűnt, hogy azt gondoltam, én ilyet sosem fogok készíteni. (Pedig szeretek kísérletezni a konyhában, s nem riadok meg egykönnyen.) De hála a képeidnek s a leírásnak, a minap elhatároztam, hogy dödöllét főzök, és nagyon finom lett, mindenki imádta, és tényleg nem volt nehéz elkészíteni!!! Nagy-nagy köszönet érte 🙂

  36. Maimoni says:

    Kedves zugolvasó, nagyon örülök! És köszönöm a visszajelzést, ez alátámasztja, hogy jó ötlet a fázisfotózás, még ha meglehetősen időigényes is…:) Ráadásul szegény kis fényképezőgépem folyton maszatos.

  37. Cili Takács says:

    Szia Móni!
    Azt kérdezném, hogy leöntöd-e a vizet a krumpliról, mielőtt szétnyomod. A képen úgy néz ki, mintha nem öntenéd le, és a szövegben sincs rá utalás. De ha nem, akkor nagyon híg lesz a massza, vagy nem? Addig kevered, míg elpárolog a felesleges víz?
    Bocs a kérdésért, de mi ilyeneken vagyunk képesek késhegyig menő vitákra hites urammal, pláne, ha eltérő forrásokkal dolgozunk…
    Próbáltuk már itthon csinálni, de nem lett “olyan” (mint amilyet egyszer ettünk valahol).
    Köszönöm előre is a választ!
    Cili

  38. Szia Cili, igen, a vízzel együtt töröm át, és utána a liszttel sűrítem vissza! Viszont fontos, hogy a víz tényleg csak annyi, amennyi ellepi.

  39. Cili Takács says:

    Ez volt aztán a gyors válasz, köszönöm szépen! 🙂

  40. Petrás Rudolf says:

    Hogy ez mennyire kívánatos!!! 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!